a tenyerem elsimítja szöveted

siklik előre a combon

higgadt védvonaladon

nincsen pauza

átadod azt amit megtanultál

kétarasznyira pulzál a szándék

átváltoznék az egyensúly miatt

a fotel háta nem enged utat

egy vergődő lelki póz legmélyén

migrénem sóhajt:

megnézne belülről?

szétharapná a szám?

te sem vagy más sárga ürességnél

akit szégyellnem kellene

közös békénk szüzessége

egyszer én is az leszek