Harmat szállong,indulunk már, kaput zárom,kulcs a szögön. Friss párában kéklő határ, benne csóka csacsog dűlőn.
Anorák és polár kis sál nyakunk köré tekeredik, hátitáska,gyékénykosár délutánra meg is telik.
Árok partján pirosodik kecskerágó,lejtőn gurul ördögszekér,tücsöknóta nem hallik már,határ sárgul.
Felbaktatunk dombtetőre, fűben ülve szél dúdolta halvány napfény szűrődik le Pilis hegység csúcsaira.
Domboldalon csipkebogyó piroslik már szúrós ágon, ágai közt messze,fakó, középkori sötét várrom.
Homokgödör szélén állok. Kökénybokor tüskéi közt barátcinke körbeszállong, huss..huss!..repül fejem fölött.
Kökénybokor hamvasan kék, finom fanyar húsa puha, csipkebogyót is szedünk még, meg is szúrt a tüskés bokra!
Fűszálak közt szegfűgomba drapp kalapja imitt-amott, keréknyomon áthaladva tisztás szélén szedünk somot.
Keserűen tekeregve komlóinda fut a fára, belerezdül langyos szélbe tobozokkal teli szára.
Tele vele papírzacskó, komlóteát este főzve apró kortyban megiható, nyugalmas lesz álmod tőle!
Pitypang,katáng gyökereit eső után ősszel ássuk! Nyírfa,fűzfa vastagkérgét forró vízbe beáztatjuk.
Talpalgatunk poros dűlőn, rőzsefüstben ül a falu, kutya ugat..vasküszöbön nyikorog a kerti kapu
|