Könnyes szemmel nézel az égre,
Emlékezz a régi, kedves,mesére!
Mindenszentek éjjelén,
Szabadságon van sok legény,
Leány, anya, és gyermek,
Kinek oktalan halál ásta a vermet.
Újra jön halottaink éjjele,
És angyalokkal lesz a föld tele.
Sírokon dolgoznak gondos kezek,
Sajgó, fájó napok, mégis ünnepek ezek.
És gyújtják a gyertyát, a mécsest.
Hiszik a temető most szép lesz.
Asztalokon otthon ég-e a fény?
Ejtenek-e könnyet az elmentekért?
Hisznek-e mesében, csodában?
Aki messze van, él-e jó világban?
Várják-e az elment lelkeket haza?
Vagy a fény kötelesség himnusza?
Hidd hát el a régi szép mesét!
Mely mindig elmentekről regélt!
Kik benned vannak, veled élnek!
Asztalodon a gyertyán remegnek a fények
Amikor Ők egy percre visszatérnek.
Átölelni, szeretni, óvni téged.
Szeresd őket
És benned tovább élnek.