Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Elhulló lombokon át Ideje:: 09-30-2004 @ 09:08 am |
|
|
|
|
Messzerengő fák tövében
sír a hajnal csendesen,
s némaságra elitélten
mind a szép fák
vigasztalnák kedvesen:
de hang nem jön ki
lombozatnyi szájukon,
csak remeg, hajlong
levél foguk, ág ajkuk,
s mozdulatlan karjaikkal
simogatnák édesen,
simogatnák, hogy kacagjon;
de feszülve égnek,
csak meredten néznek,
s téphetetlen szíveiket
széjjeltépnék lelkesen,
hogy elhulló lombjukon át
égjen új-élet-napsugár,
--száradjon föl örök-hajnalodás--,
de csak könnyük pereg
--néma szánalomsereg--,
szaporítva hajnalkönnyeket.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-30-2004 @ 09:08 am
Hozzászóló: Lev (Ideje: 09-30-2004 @ 09:16 am) Comment: Tanultem egyszer valamit: "Ha a kinyitnál egy ajtót, mert úgy érzed bezárult, akkor nézd meg közelről is: LEHET, HOGY NYITVA VAN!
A vers szuper! Olyan mint, ha magam is ott lennék a fákk között... |
|
|
|
|
Hozzászóló: monaaa (Ideje: 10-01-2004 @ 08:42 pm) Comment: Szeretem a hajnalokat, de ez egy olyan szomorú hajnal. Tudom, hogy nem minden hajnal vidám és a hajnalkönnyeket is megéneklik. Tudom, hogy mindig ott az új napsugár, de mi lesz akkor a hajnallal? |
|
|
|
|
|