finom zakatolás,
g-moll húrja pendül,
s a híd tövébe az
adventezett csend ül.

olyan lassú, tiszta,
kiszámolt most minden,
egy hőlégballonnal
repülnék fel innen.

izzad a félsz benned,
feledj el, vagy áhíts,
éld az édes kételyt,
ne bízz hát, csak számíts!

itt az én parancsom:
kacagj, kacagj, nevess,
hogy veled nevethessek,
és így boldog lehess.

nevezzük másképp a
Fehér Hajó utcát,
nézd a Duna tükrén
hattyúk álomarcát.

olvad el a szívünk
három hidak felett,
látod újra, megint,
hogy Pest szép is lehet.

Budapest, 2010. október 15.