Egy társkereső adatlapjára

Nem szeretem a kliséket. De sajnos nap mint nap élek velük.
A társadalom már csak ilyen..ezt követeli…a szocializáció meg szocializál…sorba állít és sokszor elvárja, hogy tűrd azt a keserű ízt a szád szélén…Mi meg csak, tűrünk…

Nem szeretem másnak mutatni, többnek hinni magam, annál ami vagyok. Az őszinteségem a bunkósság határát súrolja, de mivel nem szeretek hazudni, nincs más választásom…menekülésnek marad a kegyes hazugság vagy a kínos hallgatás.

Nem vagyok túlzottan jó képű, de a fénynyalábok sem törnek meg rajtam, ebből következtetve nem vagyok annyira rút. Átlagosnak kinézetűnek érzem magam.

Talán cinikus vagyok és mérhetetlenül ironikus... :-D
A felületességet, az emberi butaságot, és a gerinctelenséget rühellem.

Akit ezek után érdeklek....na ő az akit keresek!

De ezek után elmondanám, hogy romantikus,(nem a csöpögős féle), udvarias, kedves, gondolkodó, gondoskodó, bohém, őrült, realista, optimista, tehát semmiféleképpen nem unalmas jellemű emberkét vagyok - aki vagyok.
Sok mindennel foglalkozom: írok, olvasok, sziklát és falat mászok, ha az emberektől oda mászok, színjátszok, egyetemistaként leledzek alkalmi munkák mellett, ücsörgök és figyelek, néha ezt a háztetőkön illegálisan, performacenkkel egybekötve a bártokkal, füstös kocsmákban teregetem könnyed, szertefoszló ábrándjaim, majd hirtelen feleszmélek cigit kérek(igaz leszokóban vagyok) sétálok egyet az utcákon, kétes emberekkel beszélgetek, tovább megyek, és másnap úgy ébredek mint aki próbálta elfelejteni, az eddigi életét és ebben csak a könnyű drogok és az alkohol volt társa, majd a tükörnél leköpöm magam: mivel hazudhatnék bármit másnak, és magamnak a lelkiismeret elől nincs menekvés. Mindig megtalál, és ugyanazzal a kegyetlenségével mar bele a szívembe:
Magányos vagy…vagy így szórnak szét téged egyszer a búza mezőn, vagy két különböző tenyeréből kapja fel a szél másik feled, hogy kacagó lét-telességben kergessétek egymást, míg a vissza nem hulltok, és össze nem keveredtek a föld porával.

Sendiert