Parancs röppent,
szuronyt szegezz!
s az akarat-katonák
száguldoztak az idegrendszeren át.

Ezredes úr! Ezredes úr!
A jobb szárnyon maga elpuhult.
Mit gondol,
én fojtsam meg talán
azt a gyerekkori boszorkányt,
vagy segítsek visszaverni
a bánat és nyomor emlékhadát?
Bezzeg az örömmámor
baráti csapatát halomra ölette!
Már a szemétől se lát, maga…
maga…
vén sarlatán?

Egyes számú akarat-hadosztály,
utánam indulj!
Egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő…

Katonák! Katonák! Akarat-katonák!
Hol vagytok,
mért hulltok,
magamra engem mért hagytok?!

Tábornok úr!
A múlt nagy birodalom,
a jelen csak leheletnyi,
miért akar hát
egy leheletet,
birodalom ellen vezetni?!

A jövő ugyan groteszk,
mert lehet egy pillanat,
de lehet a nagy végtelen,
ám harcolni csak érte érdemes,
ellene sohasem.