A vér ízét érzem megint, őrület szememben, harcolni vágyom, hogy kionthassam mások életét. Pálinka íze még itt van a számban, de kezemben már a kard, ölésre készen. Erről szól az élet: pia és halál, ez a bérem.

Csontreccsenés zene füleimnek, az ellenfeleim fájdalmas nyögései csendes szimfóniák, de a mámor, az üvöltés, ami a számat hagyja el, amikor az ellenre rontok és apríthatom őket.

Gyilkos vagyok, élvezem, ha kionthatok életek százait, s taposhatok hullák hadain. Nem kegyelmezek senkinek, se nőnek, se gyereknek, mind az áldozataim.

Bár tudom, egyszer én is meghalok. Egyszer majd én fekszem a sárban, ezer sebből vérezve, holtan, mert amíg van bennem élet, ölök s harcolok.