Ordít a csend.
Megsüketülök!
Barátom a bús magány.
Vele, de egyedül
egy halott sziklán ülök,
a világnak e néma oldalán.

Mondj valamit.
Akármit!
Mondom neki mérgesen.
Csak ül egy helyben,
nem válaszol,
nem ver még a szíve sem.

Barát vagy.
Segíts!
Én megbízom benned.
Ments ki innen
a Semmiből, tudod
mit kell tenned.

Némán ül.
A szívtelen!
Csak nézi ahogy meghalok.
Egyedül maradt,
miközben én,
a Semmi felé, ballagok.