Maróti László

Álmomban sas madár repült el felettünk,

Azt mondta, megnézi, mivel vár a jövő,

Amíg ő visszajön nincs is mitől félnünk,

Addig a jövővel ne sokat törődjünk.

Aztán az alkonnyal vihar tört a tájra,

Imádkozva jött ki házából minden nép,

Sötét árny lebbent a Nagytemplom tornyára,

A sas madár volt az: lógott mindkét szárnya.

Hisz ez álom volt csak. Nincs ilyen nagy madár

Sehol a világon s beszélni sem képes.

Ám, ha meggondolom, nem is ez a lényeg:

Lássátok a szárnyát! Ezt emésszétek meg!

Göteborg, 2010.