| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A sosem látott szenvedély Ideje:: 11-28-2010 @ 09:24 pm |
|
|
|
|
Szőke haja háta mögött lebeg, mintha szellő játszadozna finoman göndörített fürtjeivel. Természetesnek ható sminkjébe, matthatású púderébe aprócska völgyeket vágott kibuggyanó könnye. Csillogó, mandulavágású kék szemét a sírás csak még jobban kiemeli. Ruhájába, hosszú szoknyájába belekapnak a dús kert növényei. A mögötte álló gazdag, márványburkolatú kúriából kiszalad egy magas, jóképű férfi. Fájdalom tükröződik az arcán és csodálatos barna szemén, ahogy rohan a fehér bőrű szőke jelenség után. Kreolos bőrén megcsillan a napfény, és ha hosszú lenne sötét, hullámos haja, valószínűleg lebegne a háta mögött.
- Carmen, kérlek, várj, ne szaladj el!- zeng a férfi kellemes bariton hangja.
Ám a lány kezét a szemeire szorítva (mégis magabiztosan szaladva az édeni kert girbegurba, macskaköves ösvényén) meg sem áll a hangra, csak félénken bár, de egyúttal kissé dacosan tekint vissza a mögötte közeledőre. Fehér, habos ruhája lebeg a szélben, a kert virágai buján hajladoznak, könnyei a földre peregnek, mint megannyi apró gyémánt és drágakő. Apró lábai kopognak a köveken, hirtelen kicsit megbotlik, de egyensúlyát gyorsan visszanyerve fut tovább az édeni park belseje felé.
- Carmen!- reagálja le a hölgy előző cselekedetét igen frappánsan az ifjú, s ha mindez nem lenne még elég, hozzáteszi, félelemmel a hangjában- Carmen!
A földi tünemény végre elér a kert végében fakadó, rózsákkal szegélyezett kristálytiszta vizű forráshoz, ahol zokogva rogy le egy padra. A férfi utoléri, és gyengéden átkarolja a lány vállát, melyről épp az előbb hullott le a fehér habkönnyű ruha válla.
- Apád sosem fogja megengedni, hogy egybekeljünk! Ó, Juan, miért nem szerethetjük egymást szabadon? Ha az Isten megadta nekünk azt a kegyet, hogy egymásba szerethettünk, miért nem segít a boldogságunk beteljesedésében is? Olyan szerencsétlenek vagyunk!
- Apám nem akarja, hogy egy szolgálólányt vegyek el. Neki csak a család a fontos, azt akarja, hogy Florentinát vegyem el, és ezzel gyarapítsam a családi vagyont. De hamarabb fogja a fiát holtan látni, mint annak a galád, haszonleső nőnek a karmai között!
- Ó, kérlek, ne mondj ilyet, drága Juanom! Szükségem van rád! Kérlek, ne hagyj el minket, mert akkor én is utánad veszem a bánatban! Azt nem tudnám elviselni!
- Soha, de soha nem foglak elhagyni téged és a fiunkat! Meglásd, minden rendbe jön majd, én egyetlen szerelmem! Holnap megszökünk, titokban egybekelünk, és boldogan éljük majd le az életünket egymás mellett-, suttogja a férfi, miközben gyengéden megérinti a szőkeség hasát.
Ekkor a lány és a fiú sosem látott szenvedéllyel csókolják meg egymást…
...és én ebben a pillanatban sosem látott szenvedéllyel megszerzem a díványon alvó nagyanyám kezéből a távkapcsolót és sosem látott szenvedéllyel kapcsolok át másik csatornára, ahol remélhetőleg nem spanyol nevű szereplők hullajtják műkönnyeiket és vagyon-centrikus apák sem tiltják sosem látott szenvedélyes kapcsolatát két fiatal szerelmesnek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-28-2010 @ 09:24 pm
| Hozzászóló: Navarrista (Ideje: 11-28-2010 @ 09:39 pm)
Comment: Egyetértek, kapcs, kapcs, kapcs... aztán újra ugyanazok az adók jönnek...kapcs, kapcs, kapcs... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 11-29-2010 @ 04:25 am)
Comment: :))))))))) Igencsak meghökkentem a végén, de aztán jót nevettem...Azt gondoltam, hogy romantikus novella!:))))) Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 11-29-2010 @ 07:42 am)
Comment: Teszett a poén. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Corinne (Ideje: 11-29-2010 @ 01:01 pm)
Comment: Köszönöm szépen az észrevételeket, örültem, hogy tudtatok egy jót mosolyogni, nekem már lassan sírni lenne kedvem... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 11-29-2010 @ 06:55 pm)
Comment: :)) Hű, ez becsapós... Már majdnem abbahagytam az olvasást, gondolván ez túl "rózsaszín" nekem, és a végén jött a meglepi!:)) Jóóóóóóóó:)) Gratulálok! Zsuzsi |
|
|
|
|
|
