Károgó vén tollak
tudjátok-e mi lesz holnap,
míg körözve fejem fölött
örvényletek, foltjai a napnak?
Tudjátok-e mi lesz holnap,
hogy a levelek lehullnak,
zizzenve szálló nászútuk
aranyló, lengő pillanat?
Tudjátok-e, hogy szép az ősz,
míg hadatok csomóz körre kört,
hogy nem lop meg egyszerre,
ne fájjon úgy a szürke föld?
Hisz szép az ősz!
Hullik szép hajuk a fáknak,
s dérmarta vörös, barna, sárga,
lengő levelek sokasága
vet nekik meleg, puha ágyat.
Tudjátok-e, hogy miért van ősz,
miért fázik, miért reszket ő,
s ha néha-néha rákacsint a nap,
miért aranylik boldog-remegőn?
Tudjátok-e?!…
Tudom-e?!…
Hogy itt az ősz,
hogy gazdag ő,
hogy életért remegő
dermedt ájultában,
csodává szépül ő!
|