Véráztatott rongyfolyók,
halványan pislogó végzett,
gömb fényű szép napok
nem látott remények.
Fogadd el tegnapod,
szebb már úgy sem lesz,
legyen kéznél kardod
és néz előre a jövőbe.

Nem mondom, hogy jobb lesz,
mert nem tudom.
Nem mondom, hogy boldog leszel,
mert ilyen még nem volt.
De nem állhatsz öröké tükör előtt,
a csillagok sem válaszolnak,
lehet, nem találod meg a nagy Őt
és sosem látod magad boldognak.

Viszont menned kell,
mást úgy sem tehetsz.
Nincs előre megírva életed,
de halált még nem lelsz.
Ne is várd, felesleges,
senki sem hiszi el, hogy roncs vagy,
fásultságod röhejes,
így lépj előre csak nyugodtan.