| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Vacogó Ideje:: 01-03-2011 @ 10:01 am |
|
|
|
|
Egyik melled az ébredő hold,
Másik melled a szunnyadó Nap.
Kettő között elfáradt csillagok,
Gyöngéd csókok, zuhognak.
Én nem érezhetem a tested
Melegét,szájad ízét soha.
Fedetlen mellkasodhoz,
-a szívdobbanásodhoz,
Sem szoríthatom arcomat.
Olyan ez, mintha a szív
Peremére, a hideg homokba,
Fektették volna, az álmomat.
Csupán a vacogó szívemhez,
Hontalan érzelmek közé,
Kucoroghatok csak.
Olyan ez, mintha lassan,
Csönddé fagyna bennem,
A dúdoló éjszaka.
Mikor leszáll a nélküled.
Molnár Dorottyának
2011. 01. 02. Sendiert
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-03-2011 @ 08:41 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-03-2011 @ 04:40 pm)
Comment: Összességében tetszett egy ív köré vont sóhajod. Kifejezted mindazt, ami az elérhetetlent le tudja írni, a magányos tehetetlenségét, a lélek vereségét és visszavonulását. Nam bonyolítottad túl, ez nagy erénye a versednek, mint ahogy azok a képek is. ahol önmagad mellé kucorodsz. (a csönddé szerintem hosszú d).
Tetszett.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sendiert (Ideje: 01-03-2011 @ 08:46 pm)
Comment: Köszönöm a_leb a hozzászólásod!
Igen jól látod,én is inkább a tiszta őszinte érzelmekre törekedtem, nem a túlzott lírikus képek tobzódására.
A helyesírással sajnos vannak gondjaim,mivel diszgráfiás vagyok,és a Word szerű programok se segíthetnek mindig rajtam.
Örülök, hogy olvastál!Minden jót!
Sendiert |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-07-2011 @ 06:28 am)
Comment: Egy sóhajtás ez a vers, gyönyörű és fájdalmas. Nem hiányzik semmi sallang, így jó, ahogy van...:)))) Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
|
