Nem tudom, mások hogy vannak vele, én azon önbizakodó típus vagyok, aki azt hiszi, az emberek taníthatók, nevelhetők. A tudományos könyvek szerint ez így is van, ám e könyvek írói nem ismerik a férjemet!
A férjem technikai zseni, ha hetente, vagy havonta van ideje felállni a számítógépe elől, sec-perc alatt kicseréli a WC-ben kiégett villanykörtét, ami feleslegessé teszi a gyertya használatát, és azt, hogy töksötétben gyufa után kutatva naponta leverjük a polcon levő tisztítószereket, amik persze minden gyermekzár ellenére kiömlenek, és feltisztításuk közben érdekes elegyet alkotnak a gyertyáról csöpögő viasszal. Megjavítja a fürdőszoba csöpögő csapját, miután már csak a zuhany rózsából ömlik a víz. Szigeteli az erkélyajtókat, amiket ezután nem lehet becsukni, de legalább friss levegő van a szobákban (bár ez most a -15 fokban nem annyira kellemes, mint ő állítja.
Fúr, farag, ragaszt, fest, TV-t ugyanolyan ügyesen javít, mint automata mosógépet, bár az én kishitűségem, és alaptalan bizalmatlanságom tart tőle, hogy egyszer csak a televízióm centrifugálni kezd majd.
Több, mint 30 év házasság után egyetlen dologra nem tudtam rávenni, arra, hogy a konyhát rendeltetés szerűen használja. Sikerélményként könyveltem el, mikor evés után a tányérját az étkezőből a konyhába vitte, és a még meleg villanytűzhelyre tette, majd sikerélményem a harmadik tényér szétrobbanása után óriásivá fokozódott, mert piszkos evőeszközeit a konyha asztalra tette! Olyasmiről, hogy mosogató, hallani sem akar, ez szerinte olyan női dolog, mint teszem azt a szempilla festék. Férfi ember nem süllyed ilyen alantas dolgokhoz!
Mint ahogy nem süllyed a főzés közönséges világához sem. Az ő dolga, hogy evéskor oktató szándékkal megjegyezze: ezt túl sós lett; ez nem leves, hanem főzelék; ez nem sült hús, hanem szén... Ha meg nem szén, akkor rákérdez, betettem-e sülni, vagy feltálaltam úgy, ahogy a hentestől hoztam.
A türelem magasiskoláját gyakorolva próbálkoztam, hogy megtanítsam kávét főzni. Boldogság öntötte el lelkem, mikor nem felejtett el vizet önteni a kávéfőzőbe. Apró hiányosság, hogy kávét nem tett bele, mert mint látta, az már a helyén van, és olyan aprósággal, hogy az az előző főzet zacca, nem foglalkozott.
Kifejezetten az ő kedvéért vettem egy teafőzőt, ami sípol, ha forr a tea. Bár gyenge a hallása, az éles fütyülés elhatolt hozzá, és máris szétverte a konyhai füstjelzőt, aminek hangja hasonló. Így mikor a teafőző leégett, néma csend volt már.
No, de én nem adom fel könnyedén a dolgokat! Egy újabb, egyszerű konyhai tevékenység jutott eszembe: tojás főzés! És mit ad Isten, egyik nap, későn este ezt kérte vacsira.
Megkönnyítve a bonyolult feladatot, feltettem a vizet forrni, és a tojásokat is beletettem az edénybe.
Férjem a nappaliban ült a konyhától pár méterre, és számítógépén ügyködött. Vagy 5-ször elmondtam neki, hogy kb. 10 percig hagyja főni, ha kemény tojást akar, aztán kapcsolja ki a tűzhelyet, hűtse le a tojásokat, majd ügyesen tisztítsa meg,és már eheti is a hűtőben levő sonkával.
Úgy gondoltam, ebből semmi gond nem lehet! Mivel már én fürdésen túl voltam, és halálosan fáradtnak éreztem magam, hisz két kis szememfénye kora reggel óta nyúzott, bekaptam az esti gyógyszereim, (többek között sajnos az altatómat is), és lefeküdtem.
Bár kemény altatóval tudok csak aludni, mégis pillanatok alatt ébredezni kezdtem, mikor a férjem az ágyam mellett állt, és rémülten üvöltözte: „A tojásom! Jajjjj, a tojásom!”
Altatómámorban rémülten felpattantam. Nyúltam máris a telcsimért, hogy orvost hívjak, mert bár a mi korunkban már nem igazán akarunk gyermekáldást, de tudom, a férfiaknak milyen fájdalmas testrészük ez!
Ám a férjem kirángatott a konyhába, ahol először megijedtem, hogy az altatótól túlságosan homályosan látok, de aztán rájöttem, hogy mi történt. Férjem a számítógép monitorán kívül mást nem látott, nem érzékelt. A tojások alól elfőtt a víz. A füstjelzőnk rég szétverve, így a vörösen izzó edény vígan füstölöghetett míg párom sűrűn törölgette szemüvegét, mert homályosan látott. A férjem szokásos nyugalmával nézte a romokat, majd ennyit szólt:
- Legalább nem kell megpucolnom a tojásokat. Amúgy is féltem, hogy a rajta tapadó héjától még vakbél gyulladásom is lehetne. -
3 hét múlva mentővel vitték kórházba, perforált vakbéllel... Azóta nem lép be e konyhába.