Szeretek egy fiút, bár még sohasem találkoztunk. Mégis úgy érzem, megtaláltam az igazi Hercegemet. Az internet zeg-zugában, egy freemail oldalon találkoztunk. Vajon miért éppen Ő irt nekem ill. miért éppen neki válaszoltam aznap? Talán a keresztneve miatt? Ki tudja ...így alakult. Mégis azóta, mindig írunk egymásnak s telefonon is beszélgettünk nagyon sokat... Már nagyon beleszerettem, sőt szerelmet is vallottunk egymásnak egy csodaszép napocskán, amit amíg élek sose fogom elfelejteni. Ez a napocska nem más volt, mint február 21-e. Aznap elég szomorka voltam és történt valami, ami arra késztette -bár tudom, hogy nem ez a szó a legjobb erre-, hogy megmondja nekem azt, hogy Szeret. Igaz ezt már régebben is tudtam, tudtuk, de eddig nem merte így szóban elárulni ill. írásban se. Mikor meghallottam ezt a szavacskát, könnycseppek jelentek meg szemeimbe. Boldog is voltam és féltem is egyszerre. Én is szerettem volna kimondani, de akkor csak annyit tudtam, hogy: "én is" és gyorsan elköszöntem. Miután elköszöntünk, nagyon sírtam... Pár perccel később visszahívott az én kis Hercegem. Úgy éreztem, hogy félve s bizonytalanul. Gondolom attól félt, hogy most, hogy szerelmet vallott mindennek vége köztünk. Pedig nem, csak hát akkor muszáj volt elköszönöm...
Nem tudom miért vagyok ilyen kis bátortalanka, pedig én is szerettem volna megmondani neki, hogy mit is érzek iránta... de nem mertem... Már jó ideje beszélgettünk, mikor hirtelen -már alig bírtam magamban tartani- azt mondtam Szerelmemnek, hogy Szeretlek. Picikét bátortalanka volt, de kimondtam. Igaz azóta már nagyon sokszor mondtuk ki ill. súgtunk egymás fülecskéibe ezt a szavacskát, ami olyan csodálatos, gyönyörű... Egy picikét féltünk és talán még most is, hogy hogyan tovább. Amikor Vele vagyok, beszélünk megáll az idő, semmi sem fontos többé. Többször is megkérte már a kezemet és én mindig hol azt mondtam neki, hogy: igen. Hol pedig azt, hogy: boldogan... Édesem ilyenkor mindig sírva fakadt, vagy legalábbis úgy éreztem. Nagyon sok zsepi fogyott már el mindkettőnknek, mert csodásabbnál, csodásabb szavakat, dolgokat mondunk egymásnak, amitől sírva fakadunk... De nem baj, hiszen addig jó, amíg örömünkben, boldogságunkban sírunk s nevettünk... Még nem találkoztunk egyszer sem, így még annál is szebb. Bár már úgy néz ki, hogy júniusban sikerül végre találkoznunk, amit már nagyon várunk. De úgy vagyunk vele, hogyha most nem is sikerül valami miatt találkoznunk, majd máskor, hiszen még van időnk... Három csodálatos dolgot úgyis tudunk, hogy úgyis találkozni fogunk, akkor nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyok... És van még egy pici édes álmunk, méghozzá az, hogy örökké együtt éljünk...
Csodás napokat szerzünk egymásnak és olyan boldogok vagyunk... Szinte minden éjjel ellátogatok hozzá álmomban, hogy vigyázzak Rá. Boldog vagyok! Miért irigylik ezt tőlünk mások? Senkinek nem vétettünk s ez még a mi titkunk...
Sokan a vidámságot, s boldogságot is irigylik Tőlünk... De nem adom, adjuk fel, megküzdünk egymásért! Oly sokáig voltunk boldogtalanok. Megérdemeljük egymás szerelmét. Csak édes Hercegem ill. én vehetjük majd vissza egyedül, ha már nem fogjuk egymást szeretni... Ami nem hiszem, hogy megfog valaha is történni. Mi igenis szeretjük egymást és ha kell... Szeretem Édes Hercegem és ezt Ő is jól tudja... Az Övé pici szívem és az övé pedig az enyém...
Ígérem, hogy nagyon vigyázok rá és örökre az enyém marad, amíg csak élek... 
Nem hunyom álomra a szemem, mert szívem mélyén ég a szerelem. Csillagok fényénél keresem Édesem, s lágy éjszakai szellő suttogja a nevét. Szívem csakis utána dobog. Rá gondolok, és feledni nem tudok ... Feledni nem tudom egy pillanatra sem, szívem azt suttogja, örökre szereti!!! Bizony, hogy szerelmes vagyok a képernyőn felcsillanó betűkbe, mert tudom, hogy aki ezeket írja, nem más, mint az én Szerelmem. Amikor megpillantom az ismerős betűkombinációkat, amely mögött messzi mindenségek ismeretlen arcai képeződnek le. Elfog a remegés, látván a villódzó varázsszavakat, pedig tisztán tudom, hogy csak a cikkázó elektronok száguldanak keresztül-kasul a színes fényrétegen.
Mégis odaillesztem szemeid sugarát egy távoli érzéssor vetületére, reszketve vágyódom valamire, aminek sem arca, sem keze, sem semmilyen megfogható eleme nem létezik. De akarom, hogy legyen! A tiszta idea, érzéseid visszarobogó válaszai, a magamba belealkotott eszményi képek, a csalódástól, érzéktelenségtől mentes hosszan kígyózó betűsorok.
Sőt! A betűk meg is mozdulnak, meg is érintenek. Újjak születnek, néha tétován törlődnek, majd végeláthatatlan kombinációkba verődnek, hogy kikristályosodjék belőle egy távoli értelem teljes világa. Ellágyulok a zárójeles mosolyokra, kacagok a kapkodón születő ijesztő betű kuszaságokra, miközben elmém lassacskán összerakosgatja, mit is üzen igazából a vágyott messzeség. Amikor meglátom az ismerős betűkombinációkat, és a szívem ezerrel kezd verni... Lekoppantom az utolsó viszlátot, az utolsó jó legyél, vigyázz magadrát, mohón sóvárgod a befejező sziákat, sok-sok lezáró ponttal utána.
Majd start, kilépés és a jól ismert procedúra. Az utolsó fénypont is kiég a képcsövön, aztán jön a teljes sötétség, a fokozódó, mindenemet áthatoló hiány, és a rám tükröződő üresség, melyben már csak saját megriadt arcom feketeségbe öltöztetett halvány fénye dereng vissza. Mi ez ha nem szerelem?
Mert az és nem csak a betűk, édes szavak játszanak az érzéseimmel. Tudom, érzem és szeretjük egymást. Lehet, hogy fura másoknak, mert nem tudják elképzelni ezt az érzést, szerelmet. De mi tudjuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Senki nem tudja, hogy mennyire is hiányzik a másiknak a hiánya, hogyha nem látjuk sorait a képernyőnkön, vagy nem halljuk édes hangocskáját, nem tudjuk, hogy van, mit csinál. Fáj, nagyon fáj a hiánya...
Főleg akkor, hogyha a másik szomorka valamiért, sírdogál és nem lehetünk ott, hogy megvigasztaljuk, megvédjük... De egyszer így lesz, érzem... s szeretném...
Van egy csodás álmom, amit azóta szoktam álmodni, mióta megismertelek és belészerettem... Az álom így szól: amikor gyönyörűen indul az egyik este és mikor a holdfényes éjszakán elvisz egy csodás helyre. Süvít a szél, zubog a tenger, tele van a szívem édes szerelemmel. Kéz a kézben sétálunk a csillagok felé, akkor még nem tudtam, hogy minek is nézek elé. Boldog voltam mindig mikor ott Vele lehettem, hisz egykoron ott kezdődött minden.
Ott volt az első csók, az első érintések, s egy csodás vallomás, amitől mindkettőnk szeme könnyes lett... Rám nézet s így szólt hozzám:
"Tudod keresem számodra a legőszintébb szót! Azt a szót, amelyet csak én tudok! S amelyet csak veled akarok megosztani, mert csakis neked születik...
született! Amely szónak csak általad és veled együtt van értelme, jelentése, varázsa..."
S egy jó mélyet sóhajtott és így folytatta tovább:
"Tudnál engem szeretni Édesem? Szeretettel, szerelemmel, gyűlölettel és félelemmel? Mindazt ami vagyok. Egy embert, aki hús és vér, aki Lélek és...
és aki Szív. Mindazt a jót és rosszat amit magamban hordok. Képes lennél rá?
Mert tudod, én még soha semmit és senkit nem kívántam annyira, soha nem vágytam senkire annyira. Én... minden pillanatban olyan messze hajítom a szívem, amennyire csak lehet, hogy ne halljam, hogy ne érezzem, hogy ne értsem, mert elviselhetetlenül éget... minden egyes dobbanása a Te nevedet súgja fülembe... s a testembe tóduló vér, minden sejtemnek azt ordítja, hogy Szeretlek!"
E édes s csodás szavak hallatán a szememből könnycseppek gördültek alá.
Lassan, nagyon lassan siklottak, majd hirtelen eltűntek. Éreztem a sós ízt... Ránéztem és azt mondtam neki ill. súgtam nagyon halkan:
"Szeretlek és boldogan leszek a feleséged Szerelmem".
Szemhéjaim nehéz súlyokká váltak, majd lecsukódtak. Hirtelen nagy némaság lett, s csak az én halk sírásom törte meg a csendet. Olyan volt mint a nyári, hirtelen támadt zivatar. Magához húzott és átölelt. Olyan boldogok voltunk... és bizony csak jó néhány perc telt el, mire mindegyikünk szemei könnytől mentesek lettek. Hirtelen azt hittük, hogy csak álmodtuk az egészet, de nem így történt... Szeretjük egymást őszintén, teljes szívből...
Pici csillagocskák mosolyognak ránk és kéz a kézben sétálunk a tenger vizében... Egymásra nézzünk, s mosolygunk...

De ezek csak álmok, jól tudom... Pici titkos álmok, melyekről már egyre többet beszélgetünk, hogy valóra váltjuk... Azóta már sok-sok csodás nap telt el, melyeket soha nem fogok elfelejteni... Az idei nyáron nagyon sok csodás élmény történt velem s velünk... De a legszebb s legcsodásabb az, hogy megismerhettelek s találkoztam a legcsodálatosabb, legédesebb sráccal, aki örökre rabul ejtette szívemet... Csodás napok, hetek s órák boldogan múltak s múlnak, boldog vagyok és oly szerelmes.
Számomra egyetlenegy édes, drága fiú létezik, aki nélkül élni nem is akarnék s tudnék... Tudod Édesem, hogy éjjel-nappal csak Rád gondolok... Vajon mit csinálsz, jól vagy-e, mosolyogsz-e Szerelmem... Szerelmes vagyok... Azt hinné az ember, hogy nem ilyet még soha nem éreztem, sőt ilyet még soha más sem érezhetett, hát nézzetek rám, szeretem, SZERETEM, nézzétek a szemem, az arcom, hogy hogy mosolygok, mint ragyogok, mert szeretem, nézzétek már, milyen boldog vagyok, mert szerelmes vagyok, nagyon is... Gyertek, táncoljunk, nevessünk, ragyog a nap, ragyog az ég, rózsaszínű felhők lebegnek az égen, iiigen, de boldog vagyok, szeretem őt, szeretem!!!! És tudom jól, hogy ilyet még soha nem éreztem, persze igen, éreztem már hasonlót, de nem mert ez most van, és ez jobb, és szebb, és ezerszer rózsaszínűbb, mert olyan hosszú semmi után végre itt van ő, és szeretem, és Anyegin meg Tatjána, meg Rómeó és Júlia, meg a többi hős szerelmes mind "elmehetnek", mert ők mind nem tudják, hogy mi ez a rózsaszínű ragyogás, mi ez a fény, amitől folyton nevetnem kell, amitől kacagnom kell, amitől folyton fülig ér a szám, mert ilyet még soha nem éreztem, és olyan boldog vagyok, és szeretem, és szeretem!!!!! Nem merem még most se elhinni, hogy álmom s álmunk valósággá válik. De igen, megtörtént... Bárhova megyek, s bárhol járok, mindenhol egy emléket találok. Szívem egyre csak téged vár, Édes Pici Csillagocskám... Sok édes szót súgtam már fülecskéidbe, volt olyan is, amiket versben mondtam el Néked... Te hol sírtál, hol pedig édesen mosolyogtál... Két karodban sokat tartottál s csöndesen hallgattuk a sötétség "zenéjét"... Két karodban pici lányka voltam és mindig vagyok, de Te pedig pici fiú az én karomban... Olyan jól esett, mikor átöleltél, így már nem féltem s nem is sírtam ...azért voltak még csodás pillanatok is, amiket az ember sose fog elfelejteni... De most a nap elbújt, messze jár már régen. Helyébe helyes Hold kel fel megint. S millió csillag gyűlik az égen, némelyik némán-nevetve megérinti édes orcádat... Fejedre furcsa-csillagos álmot hint és képzeld azt, hogy egy álmot álmodsz ébren. S minden és minden valóra válik, amit csak kicsi szíved kér éppen, amire régóta várva vágyik... 
Tudod Kedvesem, hogy egy álomban bármit lehet látni! Mert egy mesés álomban minden lehet álmaid határa: a képzeleted... Álmodban másnak láthatod magad, álmodban máshogy szólnak a szavak... Ott olyan vagy mint egy kismadár:
szabad! Elrepülhetsz merre csak szeretnél... Messzebbre akár a messzinél...
Kérlek szépen, hogy el ne feledd, hogy itt várnak este... S egyvalaki most is itt van veled, bár egy kicsit távol, de álomban oly közel... Édes szavakat súg fülecskéidbe s csókjaidat kéri... Majd egy álomcsókot ad orcádra és szép álmokat kíván s még egyszer a fülecskéidbe súgja: Nagyon Szeretlek... S mikor kinyitod szemeid, úgy érzed, hogy ott vagyok, s voltam.
De hirtelen a csillogó szemeidet szomorkásak váltják fel. Odamész a fényképemhez, ami ott van az asztalodon a számítógép mellett és kezedbe veszed. Megsimogatod pici képemet és nagyot sóhajtasz... Pici könnyek jelenek meg szemeidbe, de jól tudod, hogy nemsokára ott leszek Veled...
Vágyom Rád és annyira hiányzol... Olyan csodás napokat töltöttünk el együtt, amiknek az emlékei örökké az emlékezeteimben lesznek. Hiszen bármerre nézek, emlékek jönnek elő... Boldogan várom az újabb találkozásunkat, mikor egymás karjában lehetünk és mézédes csókjaidtól elolvadok... Úgy szeretnélek mindig boldoggá tenni és ha valami miatt szomorka vagy, megvigasztalni...

Tudod írtam az egyik versemben, hogy:

Egy szó, mint száz,
Szeretlek Téged szép szemű, édes drága Hercegem.
Úgy örülök annak, hogy rám találtál
S ezt a Sorsnak nem tudom, hogy is köszönjem meg...

Pici szívem örökké csak a Tiéd
Teljesen elvarázsoltál már
Rád gondolok a nap minden órájában s percében
Nélküled oly nehéz élni már....

Te vagy a Mindenem, akiért élek már,
Te vagy az Életem Értelme, Szerelme,
Te vagy az, aki boldoggá teszed az életem s óráim
Te vagy az, akit Nagyon Szeretek...

Szeretem mézédes csókjaid,
Szeretek hozzád bújni, mert oltalmazol engem.
Szeretem a simogatásaidat, melyektől mindig úgy megnyugszom,
Szeretem mindenedet, mert olyan csodálatos vagy!

Büszke vagyok Rád Édim és mindig is az leszek,
Senkinek sincs ilyen édes vőlegénye, mint nekem.
Veled Mennyekben érzem magam,
És tudom, hogy Te vagy számomra a nagy Ő, pici Hercegem...

Köszönöm, köszönöm, köszönöm,
Kérlek sose felejtsd el Kedvesem,
Hogy örökké Szeretni foglak Téged,
Mert Nélküled élni nem tudok s nem is akarok...

Most csak sír, sír, sírdogál a szívem, hiszen olyan sok emlék jutott az eszembe.
Valahányszor lehunyom szemem, látom s hallom közös emlékeinket... Kinyitom a szemeim, s Te nem vagy itt mellettem... Úgy hiányzol Édesem... De jól tudom, hogy nemsokára, örökké mellettem leszel s el nem engedsz... Édim, kérlek szeressél örökké engemet, s a kezeimet is el ne enged, jóóó... Kezedbe adom életem s jövőmet, kérlek szépen, hogy vigyázz rá örökre...
Lassan 22 óra lesz... Általában ilyenkor szoktad megkérni újra és újra a kezemet... Igaz, már nagyon sokszor megkérted -nappal is- és mindig Igen volt rá a válaszom... E szó hallatán édesen mosolyogtál és boldogság öntötte el szívedet... Igen és igen, mindig ez lesz rá a válaszom... Még akkor is, hogyha már a gyűrűk az ujjainkon lesznek és azt senki és semmi nem veheti ill. húzhatja le onnan őket... Örökké csak a Tiéd leszek, rosszban s
boldogságban egyaránt. Ígérem Neked Drága Szerelmem, hogy mindig hűséges leszek és kitartok melletted bármi is történjen... Hiszen amikor megszólal az orgona zenéje és elhangzik mindkettőnk ajkán az igen, sorsunk ekkor eggyé forr majd össze... Szeretni akarlak, megtartani mindörökre, s kezem feléd nyújtom, szívem neked adom, melyet vissza soha nem kérek. Szeress egy életen át, úgy, mint én téged, még akkor is ha megöregszünk és akkor is, ha már nem élek...