Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Apa és fia Ideje:: 03-16-2011 @ 11:07 pm |
|
|
|
|
Apuval hangosat játszottunk.
Ő volt a zaj, én a suttogás.
Ő volt az erős, én a fontos.
Szeretek a fontos lenni.
Anyu nem értette, mit játszunk.
Csak szólt, hogy kész az ebéd.
Család: háborgó lelkek fogsága.
Fogadkozások, fogantatások,
testvéri szeretet szülők között.
Öcsivel bújócskáztunk.
Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.
Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.
Nekifutott az ajtónak. Koppant.
Nem látok! – mondta. Még mindig fogta a szemét.
Nagy tenyérben a kicsi:
pótköldökzsinór.
Érzelemhíd,
apró pókfonálrezgések.
Öcsi meglátott.
Nem látlak! – kiáltott. Betakarta a szemét.
Elfutott.
Pedig nem is bújócskáztunk.
Lét és nem lét közötti
tiszteletkörök.
A test kapu. A test kontúr.
Lélek-manifesztáció
vizuális összegzése.
Visszapillant, ó, a tükör.
Öcsi gyertyát gyújtott fölöttem.
Biztos mókás volt, mert kuncogott.
Anyu nem szeret gyertyázni. Ő sírt.
Monoton morajt megszakító,
pillanatsűrű ítélkezés:
karambol.
Impressziókoncert,
lélekzuhanás.
Apuval hangosat játszottunk.
Ő volt a zaj, én a suttogás.
Aztán belénk jött a kocsi.
Ő elhallgatott, én sikítottam. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-16-2011 @ 11:07 pm
Hozzászóló: Teru (Ideje: 03-16-2011 @ 11:12 pm) Comment: Egyszerűen gyönyörű, kicsordultak a könnyeim. Emlékeid és a valóság keveréke...Érdekes, mennyi minden eszébe jut az embernek egy pillanat alatt.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 03-17-2011 @ 11:53 am) Comment: Óriási volt... A váltásokban megfogalmazott érzések legmélyebb tisztázása, vagy annak szándéka, amit éreztem az emlékek közé ékelve, és oktávokkal magasabban egy másik dimenzióban szaladt az élet az emlékekben. Hatásos, kemény erejű zárása versnek bennem (bármennyire is előkészítetted) nagyon nagyot szólt. Komoly, nagy vers.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: ciroka-maroka (Ideje: 03-17-2011 @ 12:18 pm) Comment: upszzzzzzzz ez több mint jó, sokkal több... ez olyan vers, ami nem múlik ki az ember lányából. Az ember fiáról nem beszélhetek. A kis betétek, mindig emelnek rajta egy cseppet, az amúgy is hátborzongatóan jó versen. |
|
|
|
|
Hozzászóló: lena1 (Ideje: 03-17-2011 @ 07:35 pm) Comment: Egy egész életet beletömörítettél lélekbehatoló versedbe. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 03-17-2011 @ 09:22 pm) Comment: Érdekes sorok, nékem idegen szavak. Üdv. Attila! |
|
|
|
|
Hozzászóló: silentium (Ideje: 03-17-2011 @ 11:11 pm) Comment: Köszönöm a kommenteket! Vannak benne szavak, amik talán nem is léteznek, erőltetetten lettek összeillesztve. |
|
|
|
|
Hozzászóló: ciroka-maroka (Ideje: 03-18-2011 @ 01:01 pm) Comment: Olyan mintha állnál egy körben, ahová bárki beléphet és te is kiléphetsz, és aztán fölemelkedsz, ettől kap a realizmus egy impressziós rúgást... vers a versben. Ha csak a dőlt betűst hagyod, elvont, ha anélkül olvasod, akkor csak megható sorok.. a kettő együtt szól jól. |
|
|
|
|
Hozzászóló: silentium (Ideje: 03-19-2011 @ 10:38 am) Comment: Igen, igazából az volt a szándékom, hogy a dőlt az apa lírája, egy felnőtt hang, a normál meg a gyerekhang. De nem ellentétbe akartam állítani a kettőt, hanem hogy egészítsék ki egymást. Egy kísérlet, hogy érdemes-e vegyíteni a kettőt. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 03-19-2011 @ 08:25 pm) Comment: Különös hatású vers. örülök, hogy olvastam. Szeretettel: Anna :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 03-20-2011 @ 09:35 am) Comment: Néked érdemes vegyíteni a kettőt - különösen, meghatóan szépen tetted...
Tisztelettel - Miki |
|
|
|
|
Hozzászóló: stando (Ideje: 03-20-2011 @ 11:50 pm) Comment: Itt is mondom, Károly, szeretemvers ez, kötetet kíván. ;) |
|
|
|
|
|