| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kézfogás telefonon Ideje:: 10-10-2004 @ 09:24 pm |
|
|
|
|
Öt éve már,
Hogy nem homár,
rakott krumpli
A vacsora
Neked s nekem.
Felejteni akartál Te is, én is,
Mégis oly hiátus szüntelen.
Menekülni az tud, kit üldöznek,
s az üldöz, ki elől futnak.
A sorok kuszaságában megkötött
érzelmek gúzsban csak egyre szorulnak.
Felhívtalak, meglepődtél.
-köpni-nyelni se tudtál-mondhatnám.
Zaklatóból zaklatottá vált a sóvár
végtelen nyár.
Indián tavasz és kora-késő ősz
Nem félek Tőled: Most legyél erős!
-Félreértés az egész. -semmi több.
A gyerek, az azért mégis közös.
-A Tieid, az enyéim jól megvannak.-
-----------------------------------
S teret nyújtunk a békés gondolatnak.
Kettesben, mégsem egyedül
A Jóisten egy felhőn örül.
NEKÜNK? MAGÁNAK: EGYETLEN SZAVÁNAK. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-10-2004 @ 09:35 pm
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 10-10-2004 @ 09:32 pm)
Comment: Máskor ne használd a sárga színt! Alig lehet elolvasni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bogika (Ideje: 10-10-2004 @ 09:48 pm)
Comment: Megmondom őszintén: nem egészen értem. Mi az a "hiátus"? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Halogen (Ideje: 10-10-2004 @ 09:54 pm)
Comment: hiátus- azaz egy szünet, légüres tér, a verstanban használt kifejezés, mikor egy sort megtörnek... Most talán érthető. Például egy időmértékes verselésnél egy jambus után szünet után spondeus lassítja le és folytatja a szöveget.
Szüntelen hiátus volt mindkettőnknek egymás nélkül, mert valami hiányzott az életünkből, ami ott volt és mégsem volt ott...
Azt hiszem, a probléma nagyon bonyolult, így egyszer BLOG-ot kezdek róla... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 10-10-2004 @ 10:15 pm)
Comment: Örülök neki, hogy erőt gyűjtöttél ehhez a telefonhoz! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Halogen (Ideje: 10-10-2004 @ 10:22 pm)
Comment: Sok időbe telt, és nagy erőfeszítésbe került. De remélem, megérte. Most olyan csendesek a telefonok... A férjem kicsit féltékeny, de majd megnyugszik. Remélem... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lev (Ideje: 10-11-2004 @ 08:01 am)
Comment: kerget egymást a fa és a levél, mégis elszakadnak, mikor a földre ér... s van olyan hiány mindenki szívében, amit nem pótolhat semmi, és senki... valami ott marad az emberből a másikban... és ezek most - egy telefonzsinóron - újra találkoztak... gondolom :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Halogen (Ideje: 10-11-2004 @ 08:44 am)
Comment: Valahogy így... De nem lesz már semmi ugyanúgy, remélhetem, hogy van kiút. Jobb lesz, vagy más, nem tudhatom, oly távoli még a fogalom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: monaaa (Ideje: 10-11-2004 @ 08:29 pm)
Comment: Rakott krumpli ? pedig a töltött káposzta jó felmelegítve, felénk legalább is ezt mondják. Ez most nem gonoszkodás, kívánom, hogy megtaláljátok a közös és járható utat. Bátorság kellett hozzá. |
|
|
|
|
|
