Vízre hajló sás szélében
úszik öt kicsi vadkacsa,
pelyhük selymes, szemük fényes,
boldogok --- még alig éltek.
Anyjuk nézi pille-úsztuk,
s röpke szemük villanását;
súlyos testtel ő a múltjuk,
de most más ég bontja fátylát.

||.

Kráter-szélén könnyű holdnak
ül két görnyedt ember-alak,
szemük gyengéd, szívük érett,
boldogok --- már célhoz értek.
Fiatalok nézik őket,
beszédes két-görnyedtüket;
nehéz múltból élő hű párt,
de most más ég bontja fátylát.

|||.

Galaktikás kamerákban
látni munkás két-karokat,
jövőt érő tudósokat,
lényük-teljes boldogokat.
Felnőtt koruk nem szörny-élet;
űznek messzi csillag-mécsest,
nyitogatják létük burkát,
velük más ég bontja fátylát.