Űrt-lehelő-álmok,
fantázia-cirádák,
égi-csipke-semmi-foszlányok;
gyűrűitek de gyöngyek,
de szépek,
de selymesek,
s mégis jő veletek az átok.
Rajokban hulló szép jövők,
kincsekkel repülő örömök,
s valaha netán boldogságok;
le-
be-
gés-
tek
de csodás,
de mámorító,
s mégis a messze
jövő-gondba vesztek.
Képzeletek mindenség-rejtekei;
susogtok, zúgtok,
álmokat játszotok,
de volna-e egyszer valóság álmotok?!
Volna-e egyszer?!
HOGY MONDHASSAM:
csillag-bíbor-fénycsipkés szerelem,
a játszi-könnyed-szférákból nekem
hozz meleget --,
hozz, hozz, s gondolj néha te is velem!
|
