| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
É d e s a n y á m ! Ideje:: 04-30-2011 @ 08:25 am |
|
|
|
|
É d e s a n y á m !
Istened, karját nyújtotta feléd,
S akkor, felvett az angyalok közé.
Felidézni arcod, boldog élmény,
Hiszen szívem rejtekében élsz.
Ha itt lenne anyám, arcomat simogató keze,
Minden este a fülembe súgná, édes gyermekem!
Szívem repesve örülne, rossz álom elkerülne,
Drága édesanyám, a lelkem is, de boldog lenne!
Ám, Te ott fent dúdolsz az angyalok között.
Dalolsz, mint madarak a fák lombjai között.
Vagy az égnek kék gyepszőnyegén pihensz,
S aggodalmas szíveddel, minket figyelsz!
Látod a föld nyomorát, örömét? A tied már az örök élet,
Elnyerted, megkaptad, nem tudom, csak sejtem,
Hiszen annyiszor kérted az Istent, segítsen, szeressen,
Síró arcodat sokszor láttam, pedig nem akartad.
Mennyire tépázott a sok gond, eltitkoltad!
Mindég a lelked örömét mutattad!
Az élet küzdő terén példás szerény,
Olykor támadó oroszlán, piciny hangya,
Fullánkos darázs, doromboló cica, mind, mind,
Te voltál. Meseszerű angyali, és más szerepeket
Osztott rád a megfoghatatlan világ.
Álmaimban látlak olykor. Ragyogó homály fedi léted.
Mégis megnyugszom, mert azt tudom,
Életem kaptam tőled. Kenyeret adtál,
Édes tejjel tápláltál, jó tanácsokkal elláttál,
Szíveddel, lelkeddel, szeretettel, oktattál,
Mondtam e elég köszönetet, nem tudom?
De azt hiszem, szemed sokszor nevetett reám,
Könnyeim összegyűltek, neked elküldöm, talán
Tudod, mit tegyél velük.
Simogass, csókolgass, drága jó Édesanyám!
2011.04.29.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-30-2011 @ 08:25 am
| Hozzászóló: vorosliliom (Ideje: 04-30-2011 @ 08:37 am)
Comment: Kedves Éva, az Őt idéző pillanatképek, akár a felizzó, árva parazsak, most Hold-cseppenként úsznak emlékeid tengerén... a jelen medrét törve, ma élő remények fúlnak fénytelen habok mélyébe... ma életre kélt újra szíved mélyén! Nagyon szépet alkottál... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: doszke (Ideje: 04-30-2011 @ 01:32 pm)
Comment: Kedves vorosliliom: csodásan elemzed versemet, köszönet érte! Elfogadja az ember az elmúlást, hiszen nem tehet mást, de vágyaiban ott rejtőzik, ha még élne a szeretett lény -gondolata-! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 04-30-2011 @ 09:16 pm)
Comment: "Mondtam e elég köszönetet, nem tudom?" Kedves doszke, lehet, hogy nem, de a szép verseddel kiengesztelted... Üdv., sodrelap |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-01-2011 @ 12:49 am)
Comment: Drága Doszke, bevallom, jól megbőgettél, mert mindig ilyen anyára vágytam, és amióta meghalt szegény ilyennek képzelem Őt, bár tudom, nem igy volt...Neki is irtál helyettem, köszönöm.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 05-01-2011 @ 04:27 pm)
Comment: Gyermeki szeretet, szép, méltó emlékezés!
Szeretettel, Feri:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 05-02-2011 @ 08:54 am)
Comment: Az édesanyák lelke mindig követi a gyermekek lépéseit, még odaátról is, mert a szeretetük túléli halálukat és nincs olyan törvény, mely képes lenne azt módosítani.
Hidd el, drága Doszke, Édesanyád láthatatlanul is fogja a kezed, ahogy az enyém is.
Nagyon szép és szívszorító a versed.
Szeretettel ölellek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: doszke (Ideje: 05-23-2011 @ 10:57 pm)
Comment: sodrelap: igen, nem tudom, hiszem, nagyon köszönöm, ahogy látod!!
Teru: jó néha sírni, attól egy kicsit feléledünk jobban, az Édesanyák sokszor egyformák, néha olykor nem. Köszönöm könnyeidet!!!
Szilfer: úgy van ahogy látod kedves Feri, köszönöm jelenléted
Lena1:amint írod Ő láthatatlanul is fogja a kezem, édes szavak ezek köszönöm Neked
Sok szeretettel megköszönöm Mindannyitok kedves és számomra nagyon értékes véleményeiteket, ölel, üdv.doszke |
|
|
|
|
|
