| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Juci, a szeleburdi II. Ideje:: 05-06-2011 @ 04:01 am |
|
|
|
|
Aranyos volt és okos. Kizárólag azt nem szerettem, ha nyalakodni
akart. Minden szavamra figyelt, és tőle telhetően igyekezett
kedvembe járni azzal, hogy amit kértem, azt - ha nem is elsőre,
de másodjára, legfeljebb harmadjára - teljesítette. Nem értem a
dolgot. Úgy nézett fel rám, mintha én lennék az isten, aztán egy
napon mégis elhagyott. Csöpi, te hűtlen dög. Jucit megtanítottam
kefélni. Nehezen jött bele, mert mindig a játékon járt az esze.
Ha olyankor megfedtem, úgy vágott vissza, nem szereti csinálni,
mert a szája tele megy szőrrel.
*
- Van nekünk még itthon két áramkörös villanykapcsolónk?
- Micsodánk van?
- Mókuci, ne malackodj! A szerszámkamrába akarom felszerelni, de
nem találom.
- Gyöngyitől kérdezted már?
- Igen, de ő az anyjára ütött.
- Még csak az kéne! Nem a múlt héten vettetek olyan kapcsoló
izét?
- Akkor idetettem a konyhaasztalra, de elraktátok valahova.
- Tiszta szerencse, hogy egy hétig nem marad az asztalon. Valami
dobozra emlékszem. Kivittem a garázsba a szekrény nyitott
részére.
Esett az eső, de kénytelen voltam kimenni és megkeresni.
- Mikuli! Mit keresel ennyi ideig a garázsban? Gyere, jött a
Juci, hogy megtanítsad zongorázni.
- Zongorázni?!
- Szia, Mikuli!
- Szia, Juci! Mi az, hogy Mikuli?
- Az a neved, Rózsika néni is így hívott.
- Rózsika néni a feleségem.
- Jó, de én is az leszek. A múltkor megkértelek rá, hadd legyek a
feleséged, ha megnövök.
- Mire te megnősz, én a hamut is mamunak mondom.
- Tudod, mi jutott eszembe délelőtt a suliban? Hát az, mi lenne,
ha megtanítanál gyorsan zongorázni, akkor elzongorázhatnám
Levinek a kedvenc számát.
- Ki az a Levi?
- Másodikos és az én szerelmem.
- Hűtlen kutya. Így akarsz a feleségem lenni, hogy más a
szerelmed?
- Igenis, az akarok lenni, és különben az apunak is más volt a
szerelme, anyu meg a felesége, csak már elköltözött a
szerelméhez. Ha neki szabad, akkor nekem is. Mondtam már, hogy az
új apukám ismer téged?
- Nem mondtad.
- Meséltem rólad, hogy a haverom vagy.
- Örülök neki. Ki ő?
- Jaj, te buta! Az anyunak a pasija. Tudod, aki a múltkor
belerúgott a Csöpibe.
- Aha! Csöpi ezért szökött el tőletek?
- Nem tudom, de mikor Béla belerúgott, akkor még nálunk maradt.
Csak amikor nyitva volt a kapu, és az utcán meglátott egy
macskát, akkor szaladt utána.
- Béla is a szerelmed? Ha láttad, miért nem hoztad vissza Csöpit?
- Béla a Béla apu, és különben is a szobában voltam, mert az anyu
megmosta a hajamat, ezért nem szaladhadtam utána.
- Emlékszel még az egyezségünkre?
- Nem vagyok én hülye! Azt mondtad, ha tanulok, megtanítod sok
mindenre a kutyámat.
- Tanítottam is, de szegény kutyát elüldöztétek a háztól.
- Akkor tanítasz zongorázni?
- Gyere, menjünk be a nappaliba!
- Jé! Mi az ott a falon?
- A képre kérdezel?
- A gitárra. Nem lehetne, hogy inkább gitározni tanulnék? De
aranyos itt a zongorán ez a kutyus. Játszhatok vele?
- Játsszál, de így nem fogsz zongorázni a szerelmednek.
- Vau-vau-vau! Mit mondtál Mikuli?
- Megyek rakottkrumplit ebédelni, mert hallom, Rózsika néni
tálal.
- Jaj, azt szeretem, csak a krumplit nem annyira benne. Kimegyünk
pisilni a kutyussal, aztán kérek a Rózsika nénitől én is.
Természetesen a főnökasszony Jucinak is tálalt. Elvégre a kis
hétéves csajszi immár családtagnak tekinthető, hiszen két hónapja
ritka az a nap, hogy ne jelenjen meg nálunk. A fehér színű
plüsskutyámat az utolsó pillanatban sikerült megmentenem a
táplálkozástól. Bár az is igaz, ekkor már cserfeske a beszélő
konyhamérleggel barátkozott a konyhában.
- Jucikám, komolyan mondtad, hogy meg akarsz tanulni zongorázni a
Miki bácsitól?
- Igen, de már nem zongorázni, hanem gitározni. Rózsika néni,
szólíthatlak én is Mókucinak?
- Nem szólíthatsz, mert nem illik egy nénit Mókucinak hívnod.
Mikuli, te nem is tudsz gitározni.
- Juci a Gólya, gólya gilicét akarja eljátszani a szerelmének,
azt pedig gitáron is elpengetem.
- Nem igaz, mert Levinek Szandi a kedvence.
- Engem ne hazudtoljál meg, te kis fruska!
- Az mit jelent, hogy hazudtoljál? Ráállhatok a mérlegre?
- Még csak az kéne. Van olyan mérlegünk is, benn a szobában.
- Mikuli, cseng a vonalas telefon, menjél vedd fel!
Mentem. Mivel a szobában csengett, akadt kísérőm is.
- Itt a Mikulás üzenetrögzítője beszél. Kérem, a füttyszó után
hagyjon üzenetet!
- Szia Miki, Júlia vagyok. Ezek szerint nem vagytok otthon? Csak
tudnám, hol van ez a büdös kölyök, mert azt mondta, hozzátok megy
át.
- Kézcsókom neked, Júlia! Én beszéltem, nem az üzenetrögzítő.
Bemutatkozás nélkül is megismerem a hangodat. Te vagy a Bélának a
Bélánéja. Ugye?
- Megint pletykált a lányom? Egyébként nem megyek hozzá
feleségül.
- Mindegy, akkor is haragszom rátok, mert elüldöztétek a Csöpi
kutyát.
- Juci nem mesélte, hogy jövő héten a kolléganőméktől kapunk egy
kis vizslát? Mi ez a visítás nálatok?
- Gyermeked felfedezte a könyvespolc alján Gyöngyi gyerekkori
tűzoltóautóját. Most azzal rohangászik négykézláb és visítatja.
- Hihihihi!
- Az anyuval beszélsz, Mikuli?
- Nem vagyok Mikuli és Rózsika néni sem Mókuci.
- Ezt kinek mondtad?
- A lányodnak.
- Csodálkoztam is, mert én még soha nem mondtam neked, hogy
Mikuli.
- Júlia, tudsz beszélni a varjúk nyelvén?
- Nem.
- Kár.
- Megdumáltál. Ezután nekem is Mikuli leszel. Küldjed haza azt a
kis imposztort!
- Nem lehet, mert ebédel, kutyázik, beszélteti a
személymérlegünket, valamint most bújt be az asztal alá a
tűzoltóautóval. Gitározni csak ezután fogunk.
- Gitározniii?! Azért ment át hozzátok, hogy megkérdezze, nektek
mit hozott a Mikulás.
- Arra eddig nem került sor.
- Kérdezd meg az anyutól, akar-e rakottkrumplit enni!
- Hallom, mit kell megkérdezned. Nem akarok enni. Jöjjön haza,
mert érte küldöm az apját!
- Melyiket?
- A Bélát. Úgy fél tőle, mint a tűztől.
- Mondd meg a Béládnak, Juci aranyos kislány, nem kell félnie
tőle. Különben most szaladt ki az udvarra.
- Remélem, hazajön.
- Gondolod, hogy köszönés nélkül elhúz, mint a vadludak? Megvan.
Gyöngyi most állt meg az autóval a kapunál. Ment a fogadására.
- Mikuli, szeretnék telcsizni az anyuval!
Mint a szélvész, úgy rohant be a szobába. Egyenesen nekem. Kicsit
fejbe kólintottam a kézibeszélővel véletlenül, ahogy ő sem
szándékosan fejelt a hasamba.
- Halló, anyu! Te vagy az?
- Ki lenne más, te szeleburdi? Gyere haza azonnal!
- Anyuuuu! A Gyöngyi néniék leugranak Gyöngyösre, és szeretnék
velük menni.
- Sehova nem mégy, meg különben is, messze van Gyöngyös.
- De nincs messze, mert Sári néniékhez mennek, aki felsős tanár
néni. Minden reggel látom, biciklivel jár dolgozni.
- Juci! Béla apu mérges, ne várjad meg, hogy érted menjen!
- Küldd ide, bánom is én! Megmondom neki, mit mondtál rá a
szomszéd Kati néninek tegnap délután.
- És mikor jöttök haza?
- Várjál, megkérdezem, addig dumálj a Mikulival!
- Júlia, szerinted messze esett az alma a fájától?
- Az apja volt ilyen kuszált hülye.
- Várjál! ... Most kiabálja az udvarról, este nyolcra hazaérünk.
Ne izgulj, házhoz szállítjuk a törpét!
- Ne haragudjatok, nem bírok vele!
- Gondolom, jól jönne neki egy tesó. "Hass, alkoss, gyarapíts, s
a haza fényre derül!"
2011. április 26.
* * *
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-06-2011 @ 04:01 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-06-2011 @ 07:51 am)
Comment: Miki, levettél a lábamról ezzel a történettel, hangosan nevettem miközben olvastam. Köszönöm Neked. pusszantás öleléssel egybekötve: )))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-06-2011 @ 08:10 am)
Comment: Nagyon kedves történet ez is...:)))))...Örömmel olvastam...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-06-2011 @ 08:31 am)
Comment: Szia, kedves Gabi!
Jól kezdődött általad a napom. Mármint a napnak azonrésze, amit a normális emberek így aposztrofálnak. Én nem tartozom közétek, lévén, hogy éjfél után indítom a napomat mindig. Dicsérő szavaid nagyon jólestek. Inspiráltál velük a történet megírásának folytatására. Köszönet érte: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-06-2011 @ 08:37 am)
Comment: Szia, kedves Lyza!
Önkritikusan elmondhatom neked, olvasni sokkaljobb, mint átélni. Ez a kislány, miközben naponta megy az idegeimre, már annyira megszoktam a látogatásait, hogy hiányozna ha elmaradna. Örülök, hogy ez a rész is elnyerte tetszésedet. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-06-2011 @ 09:40 am)
Comment: Na most nem fogtál ki rajtam kis simisumi! Mert ha te bebujsz a géped mellé, ott biztosan említésre méltó dolog történik.
Azt eddig is tudtam, hogy kitűnő rekeszizom és hasizomerősítők az írásaid, de hogy egycsapásra hangulat javítók is, azt most tapasztaltam meg először. Tíz perccel előbb még fel tudtam volna robbanni a dühtől, úgy felidegesített a mobilom. Leültem a gépemhez, megsasolni, hogy állsz a hozzászólásokkal és íme újabb olvasnivaló! Ennek a résznek minden során fülig ért a szám.
Annyit nevettem rajta, hogy szabályosan csurog a könnyem. Igaz, még csak most olvastam másodszor. :) :) Köszi, köszi ezért, köszi, köszi azért, köszi-köszi mindenért! :) :)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-06-2011 @ 09:49 am)
Comment: Hujujúúúújj, Mókuci!
Örülök az örömödnek. Ha akarod, hajlandó vagyok veled együtt mérgelődni is. De akár így, akár úgy, azt ne várd tőlem, hogy az én szám is a fülemig érjen! Hogy néznék ki lapát fülekkel és köztük egy vízszintes marha nagy nyílás? Még szerencse, hogy írásom megemésztése után neked is visszaállt az orcád, azaz felvette eredeti állapotát. Különben nem mennék ki veled az utcára. Engem ugyan ne cikizzen senki! De minden rendben, a mobil bedöglött, a Miki meg délelőtt írja az emlékeit, hogy azután délután ismét készenálljak az életvidám Juci fogadására, akinek éppen tegnap tudtam meg, nemcsak a Júlia nevű anyukája viseli ezt a nevet, de a nagymamája is már Juliska volt. Na, erre varrjál gombot! Köszönöm buksi simogató szavaidat, bár tőled elvárnám a valós haj terelést a fejem tetején. Uff, én beszéltem (miközben írtam.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-06-2011 @ 10:08 am)
Comment: Méghogy nem jönnél ki velem az utcára... majd adnék én neked, te ronda pernahajder!!!
Miféle hajterelgetésről beszélsz? Hiszen úgy néz ki mindig a fejed, mint egy tenisz labda, mert ha mégsem, azonnal olló alá terelteted a Gyöngyikével. :) :)
Hogy te miket ki nem szedsz abból a kis gézen-gúzból... Na majd kezelésbe veszem én őkisasszonykáját. :)
Reménykedem benne, csak létrejön az a régóhajtott gyerekregény. Úgy hogy hajrá Mikuli!
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-06-2011 @ 10:28 am)
Comment: Mi van? Műveljük a kommunikáció magas fokát? Szeretem, ha rövid a hajam. Nem kell fésülködni és egyúttal kiemelem a füleimet, mint ékességeket ezzel a módszerrel. Vizuális alkat vagyok és elképzelem a fülig érő szájat, ami méretét tekintve inkább zsebnek felel meg. Na mindegy eldugulok, mert még a főnökasszony megnóziz rám, vagy ránk. Szerinted mit hozott neki a nyúl? Elfelejtettem megkérdezni. Ne válaszoljál itt rá, majd élőben kitaláljuk. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-06-2011 @ 06:23 pm)
Comment: Jaj, de jó, hogy írtad.;) Ma a kollegákkal voltunk piknikelni a tóparton tantestületi kirándulás címen, éééés háááát nem véletlen, hogy többen úgy indítottunk reggel, ma gyereket nem akarunk látni.:) De délután Juci már szinte hiányzott. Úgyhogy az írásod legalább őt pótolta kicsit. A többiekkel meg majd hétfőn találkozunk. Hihetetlen, mennyire élethűen vissza tudod adni Jucink izgágaságát. Ez a kislány kicsit mindenkié, és az az érdekes, hogy ő még élvezi is ezt a helyzetet. Érdeklődéssel várom a további sztorikat.:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-06-2011 @ 11:32 pm)
Comment: Jót tesz neked ez a kislány... ezzel aztán nekünk is, hiszen a történet nagyon szórakosztató, és el tudom képzelni a mogorva Mikuszt, amint ez a kis cserfes fruska leckézteti...:)))) Tetszett a történet, várom a folytatást...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-07-2011 @ 01:28 am)
Comment: Gyöngyike, itt a nyilvánosság előtt is meghajlok előtted és kollégáid előtt. Jól tudod, ha ritkán bemegyek az iskolátokba, igyekszem menekülni onnan, mintha asperger-szindrómás lennék. Nem tudom, hogy lehet abban a zsibvásárban létezni. Egy gyerek azért az egészen más. Nekem, mivel nem vagyok gyerekpárti, szükségem van az érzelmi kötődésre. Néha ez az első találkozásnál létrejön, máskor pedig egyáltalán. Juci, ahogy előadta magát nekem, mikor jött az elveszett kutyájáért, azzal belopta szívembe magát. Semmi köntörfalazás. Ilyen mondatok: "Anyu azt mondta mutatkozzak be a vak bácsinak."
De a legfantasztikusabb az volt, mikor közöltük egymással a korunkat, rávágta, akkor én nemsokára meghalok, mert a nagypapája is ennyi idős volt, mikor elhúnyt. Kétségtelen, hyperaktív, de jó érzésű kislány. Tegnap elkezdtem írni egy újabb epizódott, de végül nem maradt rá kellő időm, mert bár tanítás nem volt, hiszen kirándultatok, ezért aztán Juci ráért. Köszönöm a véleményezésedet: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-07-2011 @ 01:46 am)
Comment: Szia, kedves Cila!
Tudod jól a végletek embere vagyok. Abszolút mindenben szélsőséges. Jucival nem vagyok mogorva, mert az első alkalommal úgy viselkedett, hogy hangulatom átcsapott a "minden mindegy"-be. Ez ritka eset nálam, de van ilyen. A múltkor, egészen pontosan egy héttel ezelőtt az egyik levelezőlistán, ahol zenéket publikálok, valaki olyan ledegradáló kifejezéseket engedett meg magának velemszemben, pusztán azért, mert egyszer valami kottatémában nem tudtam neki segíteni, hogy az minden elképzelésemet felülmúlta. Olyan jelzőkkel illetett, amit olvasva, képtelen voltam felvenni a harcimodort. Közöltem a lista nyilvánossága előtt, hogy ezt már nem lehet überelni. Na mindegy, a lényeg, Juci társaságában nem mogorva a Mikusz. De tény, mikor elmegy, menekülök a csendbe. Nem kell, hogy gumiszoba legyen, mert jámbor vagyok. Viszont ittléte alatt szórakozom a tettein. Örülök, hogy ez a rész is elnyerte tetszésedet. Nem örülök, hogy nem tudhattam meg mit hozott neked a nyuszi. Ez fontos momentum, hiszen jó volt a húsvétod. Márpedig nyúl nélkül nem húsvét a húsvét. Szerintem a kutyáid is szeretik a nyuszikat. Az enyémek inkább cica rajongók voltak. Nem Cila, nem vagyok morbid. Azok az úgynevezett "doktor kutyák" Sokmindent megtanultak, de a macska tiszteletére képtelen voltam őket megnevelni. Úgy voltak vele, mint én a Kristóf szomszéddal, aki tulajdonképpen nem szomszédom, de azonos településen élünk. Nos, őt én is úgy kedvelem, mint néhai kutyáim a macskát, némi eltéréssel, mivelhogy a világkincséért nem venném a számba Kristóf nyakát. Köszönöm, hogy olvastál és még véleményezésre is szántál időt. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-08-2011 @ 12:43 am)
Comment: Kedves Miki, remélem ez csak a fantáziád, mert különben koszos elméjű vén micsodának titulál még valaki. Halálig röhödtem magam rajta, és nem győzöm köszönni hogy felhivtad rá a figyelmem, pont ez a vigadozás hiányzott. Azt mondják a nevetés a legjobb orvosság, szerintem igazuk van, bár az oldalam a jelen pillanatban igen lekivánkozik rólam:-) Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-08-2011 @ 02:16 am)
Comment: Szia, kedves Teru!
Mindenekelőtt köszöntelek abból az alkalomból, hogy írásaimnál először találkoztam a neveddel.
Nem, az írás nem a fantázia szüleménye. Az igaz, az epizód, decemberben történt, de részben kitűnő még ma is a memóriám, hiszen világéletemben ebből éltem, másrészt az életemről naplót vezetek. Ez pedig mankó a visszaemlékezésre, hiszen az írás áprilisban készült el. Vannak páran a listán, akik az elmúlt öt évben megtapasztalhatták, akár írásaim alapján, akár személyesen, hogy kissé fura alak vagyok. Valószínű ez is fogyatékosságom. Ilyennek is születtem. Azt viszont ne gondold, hogy mindig partner vagyok a hülyéskedésben, mert általában komoly, mit ne mondjak, zord a megnyilvánulásom. Dehát olvashatod a hozzászólások között a két családtagom véleményét is, akik igazán kompetensek személyem megítélésében. Hangulatember vagyok. Mint zenészről, azt mondják, jó hangulatot tudok teremteni. Máskor pedig egyszerűen képtelen vagyok két értelmes akkordot leütni a zongorán, mert lélekben nem vagyok jelen. Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-09-2011 @ 08:15 pm)
Comment: Örömmel olvastam ezt a kedves történeted is.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-10-2011 @ 02:20 am)
Comment: Béla, én pedig kitüntetve érzem magamat, hogy figyelemmel kíséred fullextrás tevékenységemet. Köszönet érte a Mikitől.
|
|
|
|
|
|
