| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Juci és a zongora Ideje:: 05-08-2011 @ 05:26 pm |
|
|
|
|
Annának igaza van. Illene leszoknom arról, ha valaki csenget a
kapun, elkezdek meditálni, ki lehet az. Hátha nem engem keres,
fölöslegesen miért menjek ki? Az illetőnek pedig jogos elvárása,
hogy bebocsátást nyerjen. A meditálás kisebb fáradsággal jár,
mint a cselekvés. Ezen felül komoly az esély rá, hogy
főnökasszonyom, aki kevésbé vacilláló fajta, kimegy helyettem. A
minap, jól emlékszem rá, csütörtök délután tizennégy óra lett
volna perceken belül, mikor valaki hosszan nyomta meg a csengőt.
Meditálás, senkivel nem volt megbeszélve, hogy felkeres, ez csak
a vízóra leolvasó lehet. Nem kell sietnem, hiszen mindenhova
becsenget a környéken lévő házakba, és ahogy előbújnak az
érintettek, olyan sorrendben olvassa le az órákat. Mivel egyedül
voltam itthon, rávitt a kényszer a cselekvésre. Kimegyek,
egyúttal megnézem a postaládát is. Így viszont elő kell vennem a
másik kulcscsomót. Önkritikusan bevallva nem számoltam az idő
múlásával. Nyitom a teraszajtót. Váratlanul ért, hogy a kis
cérnahangú Juci rám köszönt.
- Hello, Miki bácsi!
- Szia, Zsebcirkáló! Hogy kerültél ide a teraszra?
- Csengettem neked, de annyira fúj a szél, jobbnak láttam
átmászni a kapun.
- Ötletes. Juci, nem köszönünk úgy a felnőtteknek, hogy hello.
Emellett többször kértelek, ne szólítsál bácsinak!
- Hisztis.
- Mindjárt leharapom a fülecskédet! Majd adok én neked hisztist!
- Múltkor azt mondtad, nem vagy Mikuli, most nem vagy bácsi?
Pedig Brigi is azt mondta, bácsi vagy és hazudsz.
- Gyere be, ne a meleg jöjjön ki utánunk a házból! Úgy látom, pár
dolgot meg kell beszélnünk.
- Hogy látod úgy, ha nem látsz?
- Így szokták mondani.
- A Kerekes is minden nap mondja, visszahozza otthonról a
radíromat, aztán hazudik. Nem hangzik az hülyén, hogyha Gyöngyi
néni apukájának hívlak?
- Egye fene, mivel azt mondod haverok vagyunk, ráadásul ha
megnősz feleségül jössz hozzám, megengedem, válasszál.
Szólíthatsz továbbra is Mikinek, de ha úgy gondolod, hívhatsz
Mikulinak!
- Király! Mikuli, megpuszilhatlak?
- Ha ragaszkodsz hozzá...
- Vili. Csak magas vagy. Hajoljál le!
- Tudod, hogy a múltkor összecsokiztál?
Ugyanis Rózsika adott neki egy tábla csokit, amit elmajszolt, és
azzal a csokis szájával puszilt meg. Nem figyeltem oda, hogy
előtte csokoládét termelt magába. Mikor Gyöngyi hazaért, első
mondata volt: "Látom, itt járt Juci, mert ott a képesfeleden a
lenyomata."
Felemeltem a törpét emberi magasságba, hogy összenyalakodjunk.
Majd közöltem vele, jöjjön be a nappaliba, ha levette a kabátját
meg a csizmáját.
- Azt mondta az anyu, hoz nekem a Jézuska játékzongorát.
- Megírom a Jézuskának, igazi zongorát hozzon, mert te már nagy
lány vagy.
- Szerinted a Jézuska tud ilyen pontokkal írni, mint te?
- Feltételezem, hiszen ő mindent tud. Mesélj! Ki az a Brigi és
miért mondta, hogy hazudok?
- Jaj Mikuli, de ... vagy. Ne haragudj, majdnem azt mondtam, hogy
banga, csak az csúnya szó.
- Kösz. Még szerencse, hogy nem mondtad.
- Brigi volt itt velem a múltkor.
- Nem Piroska volt?
- Piroska Brigitta. Az osztályban Piroskának hívjuk.
- Szerinte én miért hazudok?
- Mert azt mondod, vak vagy, és mégis egyedül jöttél ki az
udvarra. Kinyitottad nekünk a kaput, és visszafelé sem mentél
neki a falnak. Tehát látsz. Brigi azt mondta, azért hordasz az
utcán sötét szemüveget, hogy mindenkivel elhitessed, ami nem is
igaz. Képzeld el, a suliban behunytuk a szemünket, és az a hülye
Brigi nekiment az Erzsi néninek, aki éppen akkor jött be az
osztályba. Én persze tudom, te nem mentél volna neki.
- Ez attól függ. Szép vagy csúnya tanító nénitek van? Hány éves?
- Majdnem olyan szép, mint az anyukám, csak neki barna a haja.
Nem tudom, hány éves, de a lánya másodikos.
- Akkor lehet, hogy nekimennék.
Viccnek szántam, csak a poén maradt el, mert megfeledkeztem
arról, egy hét éves kislánnyal társalgok. Várható volt a
reagálása. Vagy negyed órán keresztül időztünk a téma körül. "A
karbantartó bácsi fiatal és magas, kedved lenne nekimenni?" Így
indított. "Honnan tudod, hogy a néni nem bácsi?" Miért tőlem
kérdezi a szomszédasszony lánya, hogy születik a gyerek?
Kézzel-lábbal magyaráztam, mivel nem látok, jobban használom a
fülemet, meg a többi érzékszervemet. A levegő mozgásából
észlelem, hol van előttem valami akadály, ezért nem megyek neki.
Ismerős helyen, ilyen a saját házunk és udvarunk, úgy közlekedek,
mintha mindent látnék. A lépcsősorok pedig sehol nem jelentenek
akadályt, ha a fokok mérete azonos. Estig tudtam volna mesélni,
de megszólalt egyszerre két telefon. A mobilom beszél. Közölte:
"Júlia keres!" A vonalashoz siettem. Júlia Juci anyukája. A
vonalas telefonban egy bájos hölgy megkérdezte, van-e
jogosítványom. Miután közöltem, nem tudok autót vezetni, hosszan
magyarázta, most az iskolájukban kedvezményes tanfolyamot
indítanak. Ha érdekel, várják a jelentkezésemet. Mindig is
érdekelt, ami persze számomra megvalósíthatatlan, hogy autót
vezessek. Tizenhat évvel ezelőtt elméletben átrágtam magamat a
kresszen meg a műszakin is, amikor Gyöngyi tanulta. Közben a
mobil kétszer is megszólalt, mindkétszer Júlia hívott. Juci pedig
elkezdte két ujjával verni a zongorát. Otthonosan éreztem
magamat, hiszen majdnem minden délután zajlik nálunk az élet. A
telefonbeszélgetés után leültem Juci mellé a zongorához, és
bevallom megfeledkeztem az anyukája hívásáról.
- Figyelj, Prücsök! Beszéljük meg, te valóban akarsz tanulni
zongorázni, vagy csak hülyítesz?
- Nem prücsök, hanem tücsök.
- Ne vitatkozz velem!
- Ki hívott telefonon?
- Egy néni.
- Szeretnél nekimenni?
- Mindjárt neked megyek, ha butaságokkal foglalkozol. Egyenes
derékkal üljél a széken, ne támaszkodjál a hátaddal! A
zongorázásnál minden ujjadat használni kell, nem úgy, hogy
mutatóujjal bökdösöd a billentyűket, a másik négyet meg ökölbe
szorítod.
- Melyik a mutatóujjam?
- Amelyikkel eddig verted a zongorát, hogy ne halljam a nénit.
- Erre az anyu azt szokta mondani, hogy meglőtte.
- Csitri! Nem Kerekecske gombocskát játszunk, hanem zongorázni
tanulunk, hogy bevágódjál a Levinél.
- Utálom.
- Két hete még a szerelmed volt.
- De tegnap a lányvécé előtt hátbavágott.
- Jaj, kis buta! Fiúknál ebben a korban az a szerelem jele.
Amikor én törpe voltam, mint te, a suliban ültem egy hosszú hajú
lány mögött, és írás óra alatt valamivel ütöttem a hátát, meg
néha a haját is húztam, közben mondogattam félhangosan:
"Üssed-üssed botocskám!"
- Mit szólt hozzá a Rózsika néni?
- Semmit, mert nem ismertük egymást.
- De hülye voltál, Mikuli.
- Kedves vagy, és főleg aranyos, Juci.
- Tudom. Erzsi néni is szokta mondani, aranyos vagyok, helyes
pofikám van, nem érti, miért nem tudok végigülni egy órát. Ez,
amit megnyomtam, a cé-hang? Múltkor mondtad úgy emlékszem.
- Igen, és az "elment vadászni" ujjaddal üssed le! Majd
elmagyarázom a billentyűk neveit, de előbb gyakoroljuk az
ujjrakást. A következő billentyűt a "meglőtte" ujjaddal nyomod,
majd a középső, azaz "hazavitte" következik. Ezután az "elment
vadászni" ujjaddal átnyúlsz a tenyered alatt, és vele nyomod le a
negyedik billentyűt. Ezután sorra, ahogy az ujjaid következnek
úgy nyomod meg a billentyűket egészen a kisujjadig!
- De ha mindet ő ette meg, akkor miért a legkisebb?
- Mert anorexiás. Tessék behajlítani az ujjaidat, és úgy ütni le
a billentyűket! Nem ágyikó a zongora, hogy pihentessed a kezedet.
- Mi az az anomicsoda? Megint hív az anyu. Vedd fel a telefont!
- Tessék! Ne parancsolgass nekem!
- Eszem ágában sincs. Szia Miki, a Júlia vagyok.
- Szia, Júlia! A lányoddal közöltem, amit hallottál. Te tudod,
hogy születik a gyerek?
- Még szép. Csak Béla nem akar róla hallani sem.
- Majd meséld el egyszülött gyermekednek!
- Küldd haza, el kell mennünk vásárolni!
- Juci, várnak otthon.
- Mit mondott?
- Szerintem töpreng az ötleteden, mert hallgat.
- Mondd meg az anyunak, megvárom, míg hazajönnek Gyöngyi néniék!
- Hallottad, Giulietta?
- Meghülyítettétek azt a gyereket.
- Október nyolcadikán is ilyen volt, amikor először találkoztunk.
Közben feljöttem az emeletre. Nem szeretném ha hallaná, amit
mondok neked. Semmi közöm hozzá, de én azt látom, nem szereti az
új apukáját.
- Köztünk legyen mondva, nekem is más volt az elképzelésem. Úgy
látom, hamarosan távozik az életemből. Addig bírjátok ki!
Garantálom, több apuka nem lesz, bár eddig is csak ez a kettő
volt.
- Féltékeny a Bélára.
- Küldjed haza, légy szíves! Muszáj elmennünk, ruhát akarok neki
venni még karácsony előtt!
- Rendben, negyed óra múlva otthon lesz, ha nem megy magától,
nyakamba veszem, és én viszem át.
- Megnézném.
- Júlia, isten veled!
- Szia, és ne haragudjál, de mókás lenne a szitu.
Visszamentem a nappaliba, de Juci sehol.
- Hol vagy Cserfeske?
- Vigyek neked is üdítőt?
- Mit keresel a hűtőszekrényben?
- Már semmit, megtaláltam.
- Gyere ide, mert széttéplek, mint Floki a lábtörlőt!
- Én különben Bélának hívom, ha az anyuék nem hallják.
- Floki az új kutyátok neve?
- Aha! Holnap áthozom, megmutatom neked. Aranyos csak még pici.
Lány kutya.
- Akkor miért Béla?
- Mert olyan hülye, mint a Béla apu.
- Nem szereted az új apukádat?
- Szereti a kórság. Hülye debi. Hazajön, megkérdezi: "Mi volt a
suliban, Juckó?" Meg se várja a válaszomat, elkezd kotorászni a
hűtőben, aztán beül a szobába, és bambán nézi a tévét. Vasárnap
megfenyegettem. Azt mondtam, ha Flokiba is belerúg, szólok a
Mikulinak, aztán majd jól megver.
- Megijedt?
- Tudom is én?!
- Szívesen megverem, de mi van, ha elszalad előlem?
- Semmi. Majd utána szaladok, és megfogom, aztán kész.
- Megtennéd a kedvemért?
- Vili! Elvégre barátok vagyunk, vagy mi a fene?
2011. május 7.
* * *
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-08-2011 @ 05:26 pm
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-08-2011 @ 06:13 pm)
Comment: Rád aztán nem mondhatja senki, hogy nem vagy naprakészen aktuális. :) :) Mi az, hogy beleszövöd az Annát az írásodba? Bár ő biztosan örülni fog, hogy megörökíted a személyét az utókor számára.
Amint olvastalak, igencsak elgondolkodtam: Engem miért nem emelsz időnként ember magasságba? Így aztán nem marad más, mint a kis sámli, ha az orcád akarom érinteni ajkammal. :) :)
Mondtam már párszor, úgy látom, hiába, ezért most a nyílvánosságot felhasználva ismétlem meg, ne rontsd el idő előtt azt a kislányt! Jó neked, utcára sem kell menned, hogy lehajolj az újabb poénokért, házhoz hozza neked Juci őkisasszonykája.
Egyébként csak azért bocsátok meg a pajzánkodásaidért, és azért gratulálok újabb sztori gyűjteményedhez, mert ismét áldozhattam olvasása közben a sportnak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-08-2011 @ 06:14 pm)
Comment: Imádom a humorral átszőtt"való világ" sorozatodat!...Jókat nevetek a beszólásokon!:))))
Elismerésem Miki!:)))) Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-09-2011 @ 01:40 am)
Comment: Szia te elégtelenkedő!
Anna rávilágított a másik résznél a valóságra. Ismeri mindkét hiányosságomat. Különben pedig ha elgondolkodnál rajta, eszedbejutna, immár másodszor szerepel írásomban. Először sakkozás témában. Ami pedig a sámli által történő megmagasítást illeti, ez is tény, szeretnék több méter magas lenni, hogy elkerüljem az emberek által felvett új szokást, hogy mindenki puszilkodni akar. Virtuálisan szeretem, de különbemn olyan vagyok, mintha asperger-szindrómás lennék. Juci az Juci és megismételhetetlen. Legalábbis a mi szűk környezetünkben. Azért örülök, hogy kifogásaid ellenére jókedvre derített ez az epizód. Juci témában egy darabig hallgatni fogok, mert nem akarok regényt írni a kislányból. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-09-2011 @ 01:47 am)
Comment: Szia, kedves Lyza!
Jó érzéssel tölt el, hogy imádod a humoromat. Nem tanult mesterség, születésihiba. Fonákjáról látom a világot. Az nem biztos, hogy maga a történet az adott pillanatban mindenki számára humoros, de én feltétlenül úgy élem meg, vagy sehogy. Sehogy alatt azt értem, hogy néha azzal vádol a családom, kevés bennem az empátia. Kissé nagyon öntörvényű vagyok. Erre utal az írás eleje is. Én tényleg meggondolom, mikor megyek kaput nyitni. Köszönöm, hogy megfertőzhettelek a normáltól eltérő életfelfogásom tálalásával. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-09-2011 @ 07:00 am)
Comment: Most, hogy már megörökítetted és kinevettük magunkat az "elment vadászni" és "meglőtte" elnevezéseken, igazán megtaníthatnád Jucit az ujjak valódi neveire.;)
Én örülnék a legjobban, ha Juci a kinek és miért kell "nekimenni" témát még vagy úgy tíz évig nem értené. De tartok tőle, elég hamar fogja venni az adást. Addig úgysem nyugszik, míg valaki fel nem világosítja. Nem ide tartozik, csak asszociáltam: sajnos az ekkora gyerekek zöme már a Mikulásban sem hisz. Pedig addig jó nekik is, nekünk is.;)
Én azért örülnék egy Jucis regénynek. Felnőtteknek szóló kislányregény úgysincs sok, tudomásom szerint. Lehetne gyarapítani a műfajt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-09-2011 @ 07:43 am)
Comment: Aranyos történet, még jöhet és én olvasom. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-09-2011 @ 09:07 am)
Comment: Jó reggelt kívánok Gyöngyike! Pontosabban, kevés csintalan Juci féle gyereket a suliban. Bár mindegy, hisz csak délután fogod a reagálásomat olvasni. Tudod, mikor szlovák barátainkat látogqattátok meg, előtte mondtad, kibeszélem a tehénből a borjút. Most én vagyok a tehén. Ha rágod a fülemet, esetleg más módszert is bevetsz meggyőzésem érdekében, akkor Juciból regényt, 15 év múlva meg feleséget csinálok. Én leszek a lakodalmában a zenész. Szülinapomon úgyis ezt mondta. Mondtam neki, ha hozzámjön feleségül, nem harmonikázhatok a saját lakodalmamban, de meggyőzött. Közölte táncolni úgysem tudok, őt majd táncoltatja a Levi, én meg húzom nekik. Nem tudod, Juci már tudja az ujjai nevét. Az órát is ismeri. Legalábbis, ha megnyomja az anyu, vagy az én órámat, akkor érti mit mond a cucc. Kicsit furcsán ejti ki a német szavakat. Köszönöm, hogy munkábamenetel előtt szántál rám időt: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-09-2011 @ 09:16 am)
Comment: Szia, kedves Gabi!
Nem merek ígéretet tenni a folytatásra, mert tudod, már ígyis kétszer élem át Jucival töltött óráinkat, hiszen majdnem mindennap írok naplót, amiben persze csak vázlatosan jegyzem le a történteket. Nem mindig szórakoztat a kislány. Van, mikor zongorázni akar, ezt megbeszéljük, hogy holnap tanítom, másnap pedig jön, hogy menjünk el sétálni és akkor hallani nem akar a zongoráról. De van, hogy a kutyáját taníttatja velem az engedelmességre. Erről jut eszembe, megtanítottuk a kis vizslát köszönni. Ez annyit jelent, hogy egy bizonyos szóra ugat egyet. A baj csak ott van, hogy mikor tanítottam még télen, akkor volt a Béla apuja Jucinak és kézenfekvő volt a számára, Floki a Béla szóra ugat. Nem egyszerű az élet, még akkorsem, ha annak látszik. Köszönöm, hogy folyamatosan kíséred tevékenységemet. Kézcsókom neked: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-09-2011 @ 11:53 pm)
Comment: Nagyon tetszett ez a rész is. Őszintén meg vagyok lepve, mert kis barátnőd, nagyon okosan gondolkodó gyermek. Ami a látni nem látni kérdést illeti, jót mosolyogtam egy eszembe jutott régi mondatomon "nézz ki az ablakon" :))) és Te nevettél és nevettél...:))) Örülök, hogy nem változtál. Szeretettel: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-10-2011 @ 01:05 am)
Comment: Kedves Miki, remélem nem Te veszed neki a zongorát:-) Várom a folytatást.
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-10-2011 @ 02:05 am)
Comment: Szia te Cilamila!
Annyiban változom, hogy fogynak a jókedvvel eltöltött órák az életemben. Magamat depressziósnak titulálom. Amúgy pedig az vagyok és az is maradok, amilyennek megszülettem. Tudod jól, ha valakitől elköszönök, azt mondom viszont látásra, miközben részemről a szituáció szószerint nem fordulhat elő. Kirázna a hideg, ha azt mondanám viszont hallásra. Az ablakon ki kell nézni. Egymásközött is így mondjuk. Tegnap vártuk haza a gyöngyit, előtte kinyitottam az ablakot és pontosan ezt mondtam Rózsikának, hogy kinézek az ablakon, milyen idő van és jön-e már a Gyöngyi. Sőt, emlékezhetsz a Nőtincsi írásomra, ahol Győző ajánlotta, miután egymásmögött ültünk a buszon, ha gondolom, helyetcserél velem, mert nála tisztább az ablak, útközben nézhetem a tájat. Az ilyenen nevetek, mert semmi sértőt nem találok benne.
Tudod azt is, ha sötét este van, kimarad az áramszolgáltatás és a vendég elkezdi a szöveget, hogy nem lát semmit, rögtön rávágom, "ettől nem fogok meghatódni."
Az állapotunkat, ami nem betegség, el kell fogadni és egészségesen kell megélni. Igyekezni kell teljes életet élni és te jól tudod, mi úgyis élünk. Köszönöm, hogy olvastál és elgondolkodtató hozzászólásoddal, segítségemre voltál. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-10-2011 @ 02:17 am)
Comment: Szia, kedves Teru!
Akkor elmagyarázom a zongora kérdést. Nagyon komolyan vettem decemberben, hogy a kislányt tanítsam zongorázni. Életem során nem az első személy, akinek elindítottam zeneipályályát, bár szívesebben foglalkozom énektanítással. A kislány már valamivel több, mint hét éves. Ha komolyan tanul, márpedig az idő azt igazolja, hogy apróságokat egész jól lejátszik már két kézzel a zongorán, nehogymár az anyukája egy játék butaságot vegyen neki. Rajta tíz billentyű, amivel semmit nem lehet kezdeni. Nem veszek neki zongorát, mert, bár aranyos kislány, de a kapcsolatunk mégsem predesztinál rá. Teszemazt a testvérem gyereke lenne és mondjuk szegények, de tehetséges gyerek, habozás nélkül megvenném neki a zongorát. Emlékszem, a lányom másodikos volt, mikor rájött a bóna, hogy tanítsam zongorázni. Rendkívvül szorgalmasan tanult, mert ő komoly kislány volt. Egy év alatt, négy kezest játszottunk a zongorán úgy, hogy minden kezünk másik szólamot adott elő. Az iskolai énektanárának bemutatta a tudását. Ő csodálkozott rajta, hogy Gyöngyi hivatalosan nem tanul zenét. Három diplomás pedagógus lett belőle és ma már nem játszik zongorán, de akkor egy év tanulás után büszkék voltunk rá. Ja, és soha nem volt játékzongorája. Én, aki immár 60 éve játszom hangszereken, hiszen zenész vagyok, az ilyen bugyuta játékokat nagyon nem kedvelem. Köszönöm, hogy olvastál. Jucinak most nem lesz folytatása, elég a hétköznapokban megélnünk. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-10-2011 @ 12:46 pm)
Comment: Miki, ha megengeded, hogy így szólítsalak, nagyon nagy kedvvel olvastam az írásaidat, és ez alól ez sem volt kivétel. Természetesen, őszintén perdülnek a gondolatok, mókáznak, pengemód, de játékosan villannak a szavak, üdítő, ahogy a hétköznapokból kikapcsol. Lenyűgöző nem csak a gyermek-gyermek, de a felnőtt-gyermek őszintesége, tiszta frissessége is ezekben a dialógusokban. Irónia és önirónia, nyitott kedvesség, mélyen emberi megnyilvánulások, következetes pedagógia és következetlen szeretet csapong előttem, ahogy olvaslak. Remek volt, nagy élvezettel olvastam!!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-10-2011 @ 01:38 pm)
Comment: Szia, Béla!
Megtisztelve érzem magamat. Egyébként ebből a pár írásomból is kiderül, legjobban "Miki" szeretek lenni. Nevem becézetlen formáját, finoman szólva, nem szeretem. Megtisztelve érzem magamat továbbá, mert bár sok éve publikálok portálokon és honlapunk is van, (mármint a három tagú családunknak) ilyen magasszintű hozzászólást még soha nem olvastam. Ezekszerint nagyon nem véletlen, hogy "Anna", akivel sok éves barátság köt össze, számtalanszor említi magánbeszélgetésben a nevedet, mint kiváló, felkészült irodalmárt. Túlzás nélkül mondom, ezért érdemes volt megírnom ezt a három epizódot. Sok-sok köszönet azért, hogy ezt a véleményezést hosszútávra elraktározhatom magamnak. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 05-10-2011 @ 07:35 pm)
Comment: Húúú, de jól éreztem magam! :)))))
Örömmel olvastalak kedves Miki! Szeretettel: pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-11-2011 @ 01:12 am)
Comment: Szia, kedves Pipacs!
Tudod, az úgy van, mivel magam is úgy ítéltem, talán szórakoztatja az olvasókat, hát megírtam és közzétettem. Örülök, hogy pozitívhatással volt rád, pedig még nem is ismersz. Köszönöm, hogy olvastad szösszenetemet: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 05-11-2011 @ 08:59 pm)
Comment: Aranyos történet, kedves Miki, és jól is írtad meg. Gratulálok! Üdv, Feri:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-12-2011 @ 01:35 am)
Comment: Szia, Feri!
Könnyű volt megírnom, mert "cserfeske" kitűnő múzsának bizonyult. Ráadásul, mivel kislány, nem kellett törölgetni képesfelemről a múzsa csókja után a rúzsát. Megy ez, csak csinálni kell. Munkámnak jutalma, hogy visszaolvasva, először én röhögök rajta. Köszönöm, hogy olvastál: Miki |
|
|
|
|
|
