Utálok mindent, legfőképpen önmagam
tomboló testemben, hidegtűz lobog,
mindenhol zűrzavar, semmi sem érdekel,
egyedül szeretnék lenni, sírok közt feküdni
végre végleg feladni és elmúlni örökre,
régen még más világba vágytam, de már sehova,
jöjjön a halál és minden ismerősömnek szép napok,
mind boldogok legyenek, de engem felejtsenek el.

Utálok mindent, legfőképpen önmagam,
egy rózsaszirom hull homlokomra, szellő borzolja hajamat,
egy apró gyertya, lángra gyúl, valaki áll mögötte,
nem érdekel, eloltom, mellkasomban újabb fájdalom,
megint ártottam valakinek, szörny vagyok, jó lenne elmúlni,
de nem választhatok, így mindennap felkelek, s tovább megyek,
bár az okokat nem tudom, hogy miért jobb lenne, ha nem ez lenne.