[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 358
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 358


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Napfény a jégen
Ideje:: 06-11-2011 @ 10:34 am

Volt két madár, veréb vagy rigó talán.
Mind kettő élte saját életét, nem kereste
a Nap énekét. Éltek csak úgy a világba
egyikük még céllal, a másik már hiába.
Jött egy villám és lecsapott. Hozott pár
boldog és nehéz napot. Hisz villám
nem csap csalánba, csak ki megérdemli
abba, de az megjárja. Csattant és nagy
szikrákat szórt, mit két jéghegy amikor
véletlen találkozott. Szólt az egyik:
Széttépem a köréd fonódó sok láncot!
Lásd már végre te is a világot! Addig
a másik csendben temetett, egy anyát,
kinek halála mindenkit meg rengetett.
Temette a másik anyját, ki már nem
fogta fel az élet zaját. Gyönyörű
koszorúk, képek, fájó zene. De nem
érti a láncok zaját senki se. Lassan
leszakadtak a láncok, a felszabadult
szemében együttérzés táncolt. A fájó
gyászban gyilkos érzés táncolt. Te
szabad lettél én elvesztettem anyám!
Fájjon neked is, ami nekem magány!
És mire a világ szemében egy pár
lettek volna, két dühös ember állt
csak be a sorba. Úgy érezték most
adtak fel mindent. Cserébe csak a
fájdalom jött, hidd el. És leültek a
kicsi konyhában, hogy utolsó csókot
adjanak egymásnak. Az életük pár
hét alatt lezajlott. Mindent megtettek,
csak egymásra nem figyeltek, mint az
oktalan barmok. És hogy az egésznek
Happy endje legyen, mindkettő talált
valami szépet utána a Varázshegyen.
Mert Napfény a jégen…..
http://www.youtube.com/watch?v=hofnuJMr5gk


Utoljára változtatva 06-11-2011 @ 10:35 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: pirospipacs
(Ideje: 06-11-2011 @ 06:05 pm)

Comment: Kedves Zoria! "Éltek csak úgy a világba, egyikük még céllal, a másik már hiába." Egymás mellett, de nem együtt élnek, és nem egymásért... pedig az élet elsuhan. Nekem ezt üzente versed, melynek soraiban sokáig lehet időzni, és kell is, mert érdemes. Szeretettel: pipacs :)


Hozzászóló: Lyza1
(Ideje: 06-14-2011 @ 06:52 am)

Comment: Kedves Valika! Nagyon tanulságos történet és elgondolkodtató...Szeretettel gratulálok: Lyza


Hozzászóló: Captnemo
(Ideje: 06-14-2011 @ 08:10 am)

Comment: Na igen. A jégen táncoló fény nem sűrűn olvasztja a jéghegyeket. Akár a Benned élő fájdalmat, bánatot sem a szó. De azért.. a "pár boldog évem" még bejöhet!:)


Hozzászóló: blue
(Ideje: 06-14-2011 @ 09:37 am)

Comment: Vali, ahogy elnézem nincs túl jó hangulatod...szebb napokat! pussz:))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds