Sebek réseit fugázza az idő.
Ólomlábakon rója nyűtt perceit.
Lassan csitul a mardosó fájdalom,
mely arcomon gurítja sós könnyeit.

Láthatatlan sző fátylat a feledés,
kongó űrbe kering a torz elmúlás.
Felfogni sincs idő a pillanatot,
amikor véget ér egy új felvonás.

A szeretetet elengedni nehéz,
s koldulni másikat oly megalázó…
Féltett kincsem marad minden szép emlék,
tündérmesék, és a ki nem mondott szó.

Ringató ölelések, dúdolt dalok
kavarognak bennem, látom mosolyod,
de nincs több intelem, nem fogod kezem,
nem csókolhatom már rózsás homlokod.

Opálos szemem a szellő simítja.
Emlékek tánca dobbantja szívemet,
ahonnét nem vehet el tőlem senki,
mert örökre bezártalak tégedet.