Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szabad Gondolatok Jegyzéke IV-Curriculum vitae, avagy az életem egy oldalban. Ideje:: 06-22-2011 @ 10:00 am |
|
|
|
|
Valamikor '87 nyarán pontosan Július hónap 5. napján sírt fel világ, én meg csak nevettem rá. Az édesanyám szerint az orvos, azt mondta: nagy zsivány lesz a gyermeke. Milyen igaza volt! Sem az óvoda, sem az iskola különösebben nem kötött le. Nem láttam benne semmi érdekeset. Helyette hol cserebogarak után, hol a copfok után kapdostam. Állandóan szerelmes voltam… Hol a világba, hol a lányokba. De néha ez a kettő átfedte egymást. E két csodalátatos érzés között, töltöm mai napig az életem. Hol erre hol arra húzz a szívem, hol szabadságra szomjazom, máskor meg egy gyönyörű nő szabadságom csillapító csókjára. Az édesapám már korán rám aggatott egy becenevet, vagy inkább jelzőt, a kócos csavargót. Milyen jól ismer az öreg. Nem sok időt töltettem a családi fészekben, néha napokra eltűntem, emberek, és könyvek társaságába vackoltam magam, és be nem teljesülő ideológiák fényében csillogó szemem, utcai padok árnyákban hunytam le. Sokszor ilyen élmények hatására fűztem egymásra szavakat, amiknek varázslatos ereje volt. Bevallom őszintén, az előző soraimban füllentettem. Imádtam iskolába járni, főleg az irodalom és történelem órákra, a többit inkább kerültem… megigéztek a versek, még azok is amiket nem értettem, igaz eltudtam olvasni őket, mert értettem a szép magyar nyelvet, de a mondani valóját, nem mindig fogtam fel. Szó se róla, hüjének éreztem magam, (sic! egy szimpla pontos j-ével)… Ezért képeztem magam, és egyre több érthetetlen szöveget olvastam, főleg filozófiát. Tizennyolc évesen szerelmes lettem, és egyben szabad is. Olyan volt ez mintha a napéj egyenlőség az egész évre kihatna. Semmi sem szenvedett hiányt, boldog voltam. Iskolába is jártam, egész sűrűn, főleg a kedvesemébe, ahol folyósok padjain betűket egymás mellé ütött kódját értelmeztem, néha a tanáridohányzóba cigiztem, és beszélgettem az élet nagy dolgairól a tanárokkal. Ott mondták nekem a tanárok,- Sanyi, miért nem tanulsz filozófusnak? Nem tudtam mit jelent pontosan a filozófia, hiába olvastam ilyen jellegű könyveket, de a szó jelentése bizsergetően hatott rám.(Valójában a mai napig nem tudom mi a filozófia!) Ezért eldöntöttem vagy költő vagy filozófus leszek. De helyettem is döntött az élet. A szerelem megsavanyodott, az iskola meg mégis hiányolt. Ki gondolta volna?! Tényleg penge élen táncol az ember, a döntései, a szabadság veszélyes fegyver, ami önmagunk ellen is fordítható. Matematikából megbuktam, a többit könnyűszerrel abszolváltam. Pótvizsga, egy év nehéz fizika munka végzés, letargia. Semmit sem értem el a célok közül, amit kitűztem magam elé. Boldogtalan voltam, hiába dagadt a zsebem a munkából szerzett pénztől, tizenkilenc évesen az éjszakába szórtam a pénzem, mint isten a csillagokat. Csillogtak, csillogtak, de csak vágyak maradtak. Egyre többet nyeltem le, hol alkoholt, hol a bódító füstöt, hol amit az élet lenyomott a torkomon. Ezek vezettek egyenes úton vinnyogva a pszichiátriára… Felnőttem! Konstatáltam a helyzetem, amikor Krakkó felé zötyögtem a vonaton. Mélyen slukkoltam a lejmolt cigimből, és nevettem egyet. Nem tagadtam meg magam. Továbbra is csavargó maradtam a magam módján, vagy hippi ahogy mások mondják rám. Színészkedés, egyetem, utazás, írás-olvasás. Tényleg nem változtam, egy hajszálnyit sem, csak felnőttem. Konstatáltam újra. No talán azt hozzá tehetem még, hogy új igaz barátokkal és élményekkel béleltem ki a szívemet, és talán bölcsebbé váltam egy kicsit. Azóta eltelt két év. Lecsillapodtam, és megtettem a kötelezőket: lediplomáztam filozófiából, és most lassan egy éve belekezdtem a második és harmadik diplomámba. Már lassan négy éve állok ki a színpadra, továbbra is társ nélkül, a saját ütemére dobban a szívem, a terveimet próbálom beleszőni a jelenbe, hogy a jövőmmé válhasson, és felteszem a kérdést, mit ér az élet? De erre a kérdésre mindig csak nevetek, és visszaemlékszem milyen az, amikor beleszeretek egy női tekintetbe, és milyen érzés az amikor izgatottan bepakolom a hátizsákom, vagy megölelem a szeretteim. Nem értem! Nem értem, és nem is fogom…Hát nem csodálatos ez az tudat, ez az érzés?
Kovács Sándor Áron alias: Sendiert de Sandro |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-22-2011 @ 09:15 pm
Hozzászóló: szilfer (Ideje: 06-23-2011 @ 06:22 pm) Comment: Szépen megírtad Sándor! Gratulálok. Üdv, Feri:) |
|
|
|
|
Hozzászóló: sendiert (Ideje: 06-26-2011 @ 08:12 pm) Comment: Köszönöm Feri!Szerintem nem lett teljesen jó,vagy olyan amire gondoltam,de már mind egy..köszönöm,hogy olvastál. Üdv.S |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-27-2011 @ 09:32 pm) Comment: Meglepi számomra,mert ma már olvastam... Ötletes...:)))) Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: naiva (Ideje: 06-27-2011 @ 10:29 pm) Comment: Nagyon tetszik filozofikus, kalandos, és őszinte bemutatkozásod! Tetszik, ahogy írsz, számomra élmény volt!:)) Üdv: Zsuzsi |
|
|
|
|
|