Dalolni szeretne egy végsőt,
először majd utoljára.
Csodás búcsú trillára készül,
létének végső imájára.
Keresi szüntelen, mi éles,
s felnyársalhatja önmagát,
nem bánja elhagyott fészkét,
hallatni szeretné szép dalát.
Haldokolva ág fölé repül,
átlépve a kínos szenvedést,
trillázza utolsó szép dalát,
s végzi be a végső küldetést.
Ádáz ágak szüntelen sebzik,
feltépve verdeső szárnyait,
haldokolva egyre csak dalol
és beváltja dalával vágyait.
Elnémult dalától a világ…
az Isten is lám már mosolyog,
ily nagy fájdalmat bírt tűrni,
ki szívből szeretni, s dalolni így tudott.
Hangos változatban, előadásomban:
http://www.youtube.com/user/KalandorHelena?feature=mhee#p/search/0/Pz48AE06bM8 |
