Ö, III. Burdenbót,
Lekhoszriné
triflunzusa,
ő, aki a tűzhegyeket megjárta
és időkezével megfogta a csendet,
ő, aki Lekhoszriné Fontelbót rémeit megverte,
mint a gyerekeket szokták,
térdre fektetve,
és térszemével látott minden lelket,
és létkezével kitöltött minden teret,
ő, aki ott volt a Bralunti-valk dicsőítésénél,
és a Xeitrameni-fort akasztásánál,
ő, aki látott minden csodát és minden mocskot,
látta hogy hordozzák orruk hegyén vért izzadva
a hatalmasat, a „jó és igaz” Varduffot,
és hogy hajtották Zortoff szűz-szakadékainak
gyönyörű mélyébe a sok birka mumlarut,
ő, aki látta a Triverz naprendszer
első bolygójának sugarát,
mint ment végig a Penturiferné
tizedik bolygóján,
maga mögött hagyva széntesteket, bűzt és csontzenét;
ő tudta, hogy mindez miért van,
hogy miért ölnek, miért szeretnek,
miért emelnek dicsőítő szobrot
Varduf népének,
és miért ölik baromként
Mumlaru nemzetét,
ő tudta a múltat és
tudta a jelent,
ő hatalmas volt és erős,
és mindenki között az egyetlen,
a dicső II. Burdenbót fia
a nagy III. Burdenbót, Lekhoszriné triflunzusa:
de nem tudta a jövőt,
és keserű hatalmát hiába gyötörte,
hiába mászott a Deorzit hegyére,
hiába ölt és hiába szeretett,
ő, a dicső, a nagy, a hatalmas
III. Burdenbót, Lekhoszriné triflunzusa,
a jövőjéről kivallatni egy kicsiny másodpercet sem tudott.
|
|
|
|
|
