[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 337
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 338

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A párduc 1-2.
Ideje:: 07-18-2011 @ 05:33 pm

1.


-Olyan legyen, mintha ugrani készülne. A háttér meg zöld, olyan dzsungel szerű.

Gábor rezignáltan nézett az éppen neki magyarázó nőre. Szoláriumozott bőre, hosszú, fekete haja, és hegyes műkörmei voltak. Szűk, nagyon rövid ruhát viselt, és folyamatosan a haját igazgatta. Láthatóan le akarta nyűgözni a férfit.

Gábor festő volt, és egyáltalán nem erre vágyott, amikor képzőművészetre adta a fejét. Fiatalon úgy gondolta, hogy alkotni fog, olyan festményeket készíteni, amelyek neki tetszenek, és nem érdekli mások véleménye. Na persze. Csak hogy élni kell valamiből- így kénytelen a megrendelő elképzeléséhez alkalmazkodni. Az alkotásról már régen letett. Ha rajta múlik, biztos eszébe sem jut ugró feketpárducot pingálni egy szépségszalon falára. Ilyen képet posztereken látni. De ennek a fekete hajú nőnek festmény kell. A munka unalmas lesz, de legalább megfizetik.

-Mekkora képre gondolt?

-Nagyra, mert ez egy nagy, jól menő szalon. A vendégek lássák, hogy telik egy ekkora festményre. Erre a falra szeretném rakni, itt a tükörrel szemben.

A nő riszálva odasétált az említett falhoz. Láthatóan magát is holmi feketepárducnak gondolta.

Gábor némán bólintott. Elgondolkodva nézte a falat, amire a nő mutatott. Egy másfélszer másfél méteres kép elfér rajta. Azt számolgatta, hogy mennyit tud ezért legombolni a nőről. Neki láthatólag nem számít a pénz. A barátja bérli neki a szalont, a berendezést is ő fizette- mint a nő még korábban elmesélte. Gábor úgy gondolta, hogy másfélszeres árat mond, ha a nő esetleg alkudni próbál, még mindig jól fog járni. Bár nem gondolta, hogy a nőt érdekli a pénz, úgyse ő fizeti.

Megegyeztek, hogy Gábor jelentkezik, ha elkészült, és elköszöntek egymástól.

A festő elgondolkozva bandukolt hazafelé. A lehető leggyorsabban megfesti ezt a borzalmat, aztán reménykedhet, hogy legközelebb talán egy jobb, kreatívabb megbízást fog kapni. Nem mintha lett volna oka jobbat remélni. Amióta befejezte a főiskolát, csak ilyen csip-csup munkák akadtak. Már felötlött benne, hogy nem kéne ezt erőltetni. Kéne találni valami rendes munkát, aztán hobbiból festeget mellette. Az is aggasztotta, hogy úgy érezte, eltűnt belőle a kreativitás, az alkotás vágya. Pár éve még örömmel rohant volna az állatkertbe, hogy egy teljes napon keresztül üljön a nagymacskák kifutója előtt és vázlatokat készítsen. Most ez egyáltalán nem érdekelte. Már most utálta a képet, pedig még a vásznat sem feszítette ki.



2.


Gábor egy fotelban ült egy üveg sörrel a kezében, és mély fájdalommal nézte a kifeszített hófehér vásznat. El kéne kezdenie festeni. Pillanatnyilag úgy érezte, hogy szívesen festene bármi mást, csak ezt ne. Már készített néhány vázlatot. Kifeszítette a vásznat. Előkészítette a festékeket. Minden készen áll a munkára, csak ő nem.

Segítséget kérve nézett Nelsonra, a fotel melletti asztalkán helyet foglaló akvárium pici lakójára. Nelsont egy korábbi barátnőjétől kapta. Időközben a lány ment, a halacska maradt, és Gábornak őszintén a szívéhez nőtt. Persze az alkotói válságon ő sem tudott segíteni.

A festő egy mély sóhajjal lerakta Nelson mellé a sörét, és feltápászkodott a fotelból. Minél előbb túl van a képen, annál jobb. Elkezdte felvázolni a párduc körvonalait.



Utoljára változtatva 07-19-2011 @ 11:01 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anne20
(Ideje: 07-18-2011 @ 09:38 pm)

Comment: Szia Zsu! Üdv nálunk! :))))) Tetszett, amit írtál, és ahogy. Biztatlak a továbbiakhoz. Puszi: Annamari


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 07-19-2011 @ 10:57 am)

Comment: Szia Annamari! Köszönöm a bíztatást:) A szöveg tördelésével meggyűlt a bajom, de lassan kezdek beletanulni:) Puszi Zsu


Hozzászóló: Samway
(Ideje: 07-20-2011 @ 01:39 pm)

Comment: igen mikor a szűkség kényszeríti az alkotót nem a múzsa...nagyon jó, várom a folytatást


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 07-23-2011 @ 07:51 am)

Comment: Üdvözöllek körünkben, érezd jól magad. Szeretettel olvastalak: Anna :)))


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 07-23-2011 @ 03:13 pm)

Comment: Kedves Samway és Anna, Nektek is köszönöm szépen a kedves fogadtatást:)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds