[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 124
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 124


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A párduc 3.
Ideje:: 07-19-2011 @ 03:22 pm

3.


Gábor álmatlanul forgolódott az ágyában. Nem tudott aludni, egyfolytában a festmény kísértette. Maga sem értette, miért utálja ennyire. Ha behunyta a szemét, a párducot látta maga előtt. Megmagyarázhatatlan módon taszította a kép. Legszívesebben kihajította volna a vásznat a szemétbe.


Nagyon rossz érzés volt festeni. Ahogy haladt a képpel, egyre inkább nehezére esett ránézni. Soha azelőtt nem érzett még ilyet, pedig festett már olyan képeket, ami neki egyáltalán nem tetszett. Ez azonban más volt. A festmény töltötte ki minden gondolatát, hiába próbált szabadulni tőle, de irtózott tőle. Hirtelen ráébredt, hogy retteg a holnaptól, amikor folytatnia kell a festést. A másik oldalára fordult, és szorosan összezárta a szemét, kényszerítve magát, hogy aludjon. Hirtelen úgy érezte, hogy valami puha megérinti a kezét.


Gábor ijedten felugrott az ágyban, és dermedten figyelte az éjszaka neszeit. Mintha valami motoszkálna a lakásban. Mintha valaki, nem ember, inkább valami hatalmas állat itt járkálna a szobában. Levegőt venni is alig mert, amikor egészen közelről egy halk, de fenyegető morgást hallott. Érezte, hogy a valami- vagy valaki?- az ágy mellett áll, és őt nézi. Kinyújtotta a kezét, de csak a levegőt markolta. Rettegve ült az ágyon, bámult bele a sötétbe, próbálta kivenni annak a lénynek az alakját, akit az előbb egészen biztosan érzett maga mellett, de nem látott semmit.


Hirtelen csörömpölés hallatszott a szomszéd szobából, ahol festeni szokott. Magának sem merte bevallani, hogy retteg bemenni oda. Minden bátorságát összeszedve mégis felkelt, és a villanykapcsoló felé nyúlt. Végére akart járni ennek a titokzatos dolognak. Hiába kattintgatta azonban a kapcsolót, az nem akart felgyulladni.


Gábor tekintete az éjjeliszekrényen fekvő telefonjára esett. A semminél több, gondolta, annyit világít ez is, hogy legalább azt láthassa, hova lép. Felkapta a telefont, és elindult a szomszéd szobába.

Ahogy belépett, szándékosan nem nézett a kép felé. Itt is megpróbálta felkapcsolni a villanyt, de itt sem járt sikerrel. Talán rövidzárlat lehet?

Már az ajtóból látta, hogy mi okozta a csörömpölést: Nelson akváriuma a földön ripityára törve hevert, körülötte tócsa. A kis halat azonban nem találta a romok között, bárhogy is kereste a mobil gyenge fényénél. Mintha a föld nyelte volna el. Elindult a fürdőszobába, hogy eltakaríthassa az akvárium maradványait. Nem fért a fejébe, hogy eshetett le az akvárium, és hova tűnt a halacska. Az ijedtségtől alig bírt gondolkodni, a szíve úgy zakatolt, hogy úgy érezte, kiugrik a mellkasából.

Pánikba esve nyomkodta a telefonját, hogy folyamatosan világítson. Észre sem vette, hogy azt a számot hívja, amit már hónapok óta nem hívott, de most mint fuldokló az utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodott a hangba, ami álmosan a telefonba szólt. Kinyitotta a fürdőszoba ajtót, és a borzalomtól, ami ott várt rá, csak ordított, ahogy a torkán kifért, míg hangja elnémult és már nem látott semmit sem.



Utoljára változtatva 07-19-2011 @ 03:22 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anne20
(Ideje: 07-19-2011 @ 04:08 pm)

Comment: Nahát, nagyon izgalmas, de pont úgy hagytad abba, hogy lehessen várni a következőre. :)))) Puszi: A.


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 07-19-2011 @ 05:20 pm)

Comment: Köszi:) Viszont ahogy nézem, itt versek vannak, lehet, hogy inkább a Minden ami irodalom-ba kellett volna raknom?


Hozzászóló: felix
(Ideje: 07-19-2011 @ 08:28 pm)

Comment: Vannak itt prózák és olvasók is, úgy, hogy jó helyen van, ahol. És elég fantáziadús, izgalmas az írás, tartok tőle, hogy egy kis halacska nem oltja el egy nagymacska éhét. Izgatottan várom a folytatást! Szeretettel: félix


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 07-24-2011 @ 09:34 pm)

Comment: Tetszett az írásod. Sajnos abban igazad van, hogy a próza kicsit mostoha a képernyőn olvasva. De ez inkább csak a hsz-ekre igaz, mert sokan úgy olvassák, hogy kinyomtatják, és aztán így a HSZ elmarad. Műfaji besorolás szerinti csoportosításhoz, nyugodtan beküldheted a MAI-ba is. Szeretettel olvastalak: Anna :)))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds