[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 207
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 208

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Macskakaparás 1.
Ideje:: 08-07-2011 @ 03:51 pm

1.

A fájdalom szétszaggatott, felemésztett. Nem tudtam, hol vagyok, és hogy kerültem ide. Nem tudtam, mióta lehetek itt. Nekem nagyon hosszú időnek tűnt- de nem tudtam megállapítani, hogy csak néhány napja, hete, vagy hónapja fekszem itt. Már nem emlékeztem arra, milyen fájdalom nélkül élni.

És egyáltalán nem emlékeztem, hogy mi volt azelőtt, hogy idekerültem. A legrégebbi emlékem az volt, hogy itt vagyok, ebben a hatalmas házban, ezek között a hatalmas tárgyak között, nagyon félek, és nagyon rosszul érzem magam. Idegen szagok, idegen hangok vettek körül. Homályosan rémlett, hogy egy dobozba fektettek, szállítottak valahova.
A nyakamra valami borzasztó gallért raktak, amit legszívesebben letéptem volna, de fáradt voltam a tiltakozáshoz. Fájt mindenem. Éhes voltam, de nem tudtam enni. Valaki felemelte a fejem, és cseppenként tejet töltött a számba. Hálás voltam neki, de jobban örültem volna, ha inkább békén hagy. Inni is fárasztó volt. Néha kicsit kitisztult a fejem, ilyenkor hallottam, mi folyik körülöttem. A két hang talán éppen rólam beszélgetett.


-Ennyit tudtam tenni, most már a szerencsén múlik minden. Ha ezt a pár napot túléli, valószínűleg megmarad.


-Köszönöm doktor úr. Ha történik valami változás, hívom.


A második hangot már megismertem. Először féltem a tőle, aztán elviseltem, később már vágytam hallani. Ő volt az Ember, aki úgy tűnt, hogy állandóan itt van velem.

Ezeket a napokat többnyire végigaludtam. Nem tudom mennyi ideig tartott- nekem egy életnek tűnt. Türelmesen vártam a véget.


De aztán lassan kezdtem jobban érezni magam. Nemsokára fel tudtam állni, és bizonytalanul, remegő lábakkal tettem néhány lépést. Az Embert most már láttam is, nem csak hallottam. Hatalmasnak tűnt, de már egyáltalán nem féltem tőle. Kezének puha simogatása megnyugtatott, és halk dorombolást csalt ki belőlem.


Ahogy mozgékonyabbá váltam, egyre jobban zavart a nyakamon az a gallér. Nekimentem mindennek, és csak előre láttam vele. Hamarosan azonban ennek is vége lett: az Ember, akit gazdámmá fogadtam, ismét dobozba fektetett, és elvitt egy borzasztó helyre, ahol félelmetes szagok voltak, és egy hatalmas ember szurkálni kezdett, hiába is tiltakoztam.

Pedig tiltakoztam, teljes erőből próbáltam kiszabadulni a szörnyeteg karmai közül, és kiabáltam az Embernek, hogy segítsen. Homályosan rémlett, hogy ezzel a nagy, mély hangú ismeretlennel már találkoztam, és akkor is bántott. Mi több, ő rakta azt a kínzóeszközt a nyakamra! Szenvedéseimnek azonban hamarosan vége szakadt, és immár gallér nélkül visszakerültem a dobozomba. Ezt kihasználva- mert ki tudja, mikor rakják vissza- heves elszántsággal igyekeztem viseltes bundámat helyre hozni.


-Boglárka, gyönyörű lesz ez a cica, ha rendbe jön. Pár napig még ne engedje felugrálni magas helyekre, nehogy megerőltesse magát. Ha elmúlik a gyengeség, akkor majd kimehet a kertbe is. Talált már neki nevet?


-Igen, doktor úr. Drazsénak fogom hívni.



Utoljára változtatva 08-07-2011 @ 03:54 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: estelente
(Ideje: 08-08-2011 @ 06:02 pm)

Comment: Hajrá Drazsé! Merre fordul a cica sorsa? Üdvözöllek! estelente


Hozzászóló: szilfer
(Ideje: 08-09-2011 @ 01:56 pm)

Comment: Ilyen a világ egy (gondolom balesetből) gyógyuló cica szemével. Bizonyára lesz folytatása is a történetnek. Minden esetre mély empátia van benned az állatok iránt. Szeretettel, Feri:)


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 08-09-2011 @ 06:27 pm)

Comment: Jól írsz, jól kezdődik, várom a folytatást!:) Imádom a cicákat! Üdv: Zsuzsi


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 08-10-2011 @ 11:21 am)

Comment: Köszönöm szépen az érdeklődést, hamarosan jövök a folytatással:)


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 08-12-2011 @ 06:52 am)

Comment: Aranyos történetnek igérkezik. Várom a folytatást...:))))


Hozzászóló: Lukrecia
(Ideje: 08-12-2011 @ 12:02 pm)

Comment: Köszönöm szépen:)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds