„ …szeresselek!…”

                        Az igaz, kedvesem, ezerszer jelezted,

                      heves szerelmed hónapokká duzzasztja

                             az órákat és évekké a napokat,

                     sejteted velem, kusza távollétem izgatja

                        tested és lelked, mint örökkévalóság,

                      olyannak fested meg hiányom, jóllehet

                      tudhatod, a külvilág semmit sem jelent

             számomra, ha nem vagy velem. Immár fonod fejem

                         fölé a glóriát, mert sosem kerestél

                    egyebet, mint a szerelmet, tán meglehet,

                 úgy érzed, hogy nem már szeretlek szívemből.

                  Mit eddig tettél, az volt a célja: szeresselek!

                 (Budapest, 2011. augusztus 16. Erdős Pál Attila)