Évek óta vártam, s végre
Itt vagy velem, csak nézlek.
Nézem, ahogy alszol csendben,
Közben várom, hogy életemnek vége legyen...
Csak fekszel mellettem, akár egy angyal.
Gyönyörű, életteli, s ártatlan.
Az én elmém azonban éber,
Arra jár, merre most mindenki: a végtelenben
Te vagy a minden! Az élet,
S annak a megváltó vége,
Mert szívem darabokban, s ahányszor
Te rám tekintesz, tovább szaggatod...
Szívem ott dobog a kezedben,
S te mindezt csak kineveted.
Most ujjam lélegzeted megállítja,
S egy penge az én életem is elvágja... |
