| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Macskakaparás 7. Ideje:: 09-25-2011 @ 03:32 pm |
|
|
|
|
Bogi zokogva ült a kanapén. Ildi szótlanul átölelte. Én a magam részéről megtettem mindent, hogy megvigasztaljam. A lába körül sündörögtem, majd felugrottam az ölébe, és finoman dorombolva megböktem a kezét. „Kérlek nyugodj meg. Nem tudom pontosan, hogy mi történt, de azt látom, hogy nagy baj van. Ne sírj, én itt vagyok veled. Neked dorombolok, hallod? Nem szeretem, ha szomorú vagy.”
Bogi lassan megnyugodott. A fejemre fektette a homlokát, majd egy nagyot sóhajtva kihúzta magát.
-Látod, én megmondtam. Megéreztem, és igazam lett! Családja van, velem pedig csak szórakozott!
-Most mit fogsz csinálni?
- Még át kell gondolnom. De ezt nem ússza meg szárazon, abban biztos lehetsz!
Ebben a pillanatban- az este folyamán már másodszor- megszólalt a csengő. Mivel Bogi fásultan ült a kanapén, Ildi állt fel, és ment ajtót nyitni. Dani volt az, Huba gazdája. Barátom ott sündörgött a lábánál. Láttukra barátságos dorombolásba kezdtem.
-Szia, elnézést a zavarásért. Dani vagyok, itt lakok a szomszédban. Csak meg akartam kérdezni Bogit, hogy nem tudna-e alufóliát kölcsön adni. De látom, rosszkor jöttem, izé..
-Ildi vagyok, Bogi barátnője, és nem zavarsz. Gyere csak be.
Ildi beinvitálta Danit a konyhába. Dani meglehetősen zavarban volt, de Ildi mintha ebből semmit nem vett volna észre. Barátom szokása szerint képen nyalt, aztán berohant a szobába. Ildi mosolyogva nézett utána.
-Nagyon édes kutya. Nekem is pont ilyen szálkásszőrű tacskóm van.
Dani erre elvörösödve motyogott valamit, de nem mert Ildi szemébe nézni. Ekkor Bogi jelent meg a konyhában, karján Hubával. Arcáról már letörölte a könnyeket, de szemében még láttam a szomorúságot. Bágyadtan Danira mosolygott.
-Te valahogy mindig nálam veszíted el a kutyádat. Hubácska nem akarnál inkább hozzám költözni? Úgyis olyan jól megvagytok Drazséval.
Miközben ezt mondta, lerakta Hubát a földre, aki heves elszántsággal rohamozta meg a tálkámat. Bár az majdnem teljesen üres volt, de azért dühödten ráfújtam a kutyára. Mégis, mit képzel ez magáról?
-Hallottam, hogy alufóliáért jöttél. Várj, itt van. Amúgy nem kérsz egy szelet pizzát?
-Nem kösz, igazán nem akarok zavarni. Csak éppen sütök, és már minden kész volt, már a sütő is begyújtva, amikor észrevettem, hogy elfogyott az alufólia, pedig azt hittem, hogy van még, úgyhogy ezer kösz már megyek is mert leég a ház, bocs, hogy zavartam, sziasztok.
Ezt az utolsó mondatot elvörösödve, egy szuszra hadarta el, kivette Bogi kezéből a fóliát, és szinte kimenekült a lakásból. Huba, aki még mindig a tányéromat szaglászta, most felnézett, és értetlenül meredt a csukott ajtóra. A két lány egymásra nézett, és egyszerre tört ki belőlük a nevetés. Végül Ildi nyitotta ki az ajtót Hubának, hogy szórakozott gazdája után szaladhasson.
-Mindig ilyen zavarban van, vagy csak engem ért a megtiszteltetés?
-Hihetetlen egy figura. Képzeld, a múltkor a hazavittem a kutyáját, és meghívott kávéra.
-És? Mi történt?
- Összetört vagy két csészét, és cukor helyett sót adott, egyébként semmi.
-Szerintem bejössz neki, csak azért ilyen ideges. Remélem, azért haza talál.
Erre megint elkezdtek nevetni. Közben megint letelepedtünk a kanapéra, és folytattuk a filmet. Gazdám ölében doromboltam, amikor Ildi, még mindig a képernyőt nézve, halkan megkérdezte:
-Most mi lesz Szabolccsal?
-Megvárom, amíg jelentkezik, aztán....azt hiszem, kénytelen leszek kérdőre vonni. Persze, ki lehetne nyomozni az otthoni számát, és felhívni. De van egy olyan sejtésem, hogy a felesége sem tud rólam. Nem nekem kéne közölni vele, hogy a kedves férje szeretőt tart.
Már véget ért a film, és Ildi is készülődni kezdett hazafelé, amikor ismét csöngettek. Mi jöhet még? Bogi egy hatalmasat sóhajtva felállt ajtót nyitni. Huba farokcsóválva rontott be a szobába. Gazdája félénken nyújtott Bogi felé egy tálcát.
-Visszahoztam a fóliát, és köszönetképpen néhány sütit.
-Nahát, ez igazán kedves tőled, de nem kellett volna. Nem jössz be?
-Nem, kösz, igazán...
Dani elnémult, ahogy meglátta Ildit közeledni Hubával a karjában. Ildi Dani kezébe adta a kutyáját, aztán elbúcsúzott Bogitól és tőlem.
-Kikísérjelek a buszmegállóig?
-Ugyan már, maradj csak. Inkább pihenj le minél hamarabb, igazán rád fér.
Dani is menni készült, ezúttal ügyelve rá, hogy ne felejtse itt Hubát.
-Én szívesen kikísérlek, ha megengeded. Úgysem szeretnék zavarni.
Szorosan gazdám lábához simultam, mert éreztem, hogy annak ellenére, hogy mosolyogva búcsúzkodik, árad belőle a feszültség. Nem is csalódtam: ahogy becsukódott Ildi és Dani után az ajtó, Bogi ismét zokogásban tört ki. Ez később halk, ám tartós sírássá szelídült. A sarkában voltam egész este, amíg le nem feküdt. Azt tudtam, hogy nagy szüksége van most rám. De ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy mennyire.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-29-2011 @ 08:50 am
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-25-2011 @ 06:30 pm)
Comment: Nagyon érdekesen alakul, olvasom :))) Puszi: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lukrecia (Ideje: 09-26-2011 @ 05:49 pm)
Comment: Szia Anne, köszönöm az érdeklődést! Puszi: Zsu:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 09-28-2011 @ 05:59 pm)
Comment: :)))) nagyszerű ...remélem mire megjövök itt lesz a következő rész. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lukrecia (Ideje: 09-29-2011 @ 08:51 am)
Comment: Kedves Samway, örülök, hogy tetszik:) Már felraktam a következő részt:)) |
|
|
|
|
|
