| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Macskakaparás 8. Ideje:: 09-26-2011 @ 03:44 pm |
|
|
|
|
Hirtelen, mély álomból ébredtem fel. Nem tudtam, mi ébresztett fel, de veszélyben éreztem magam. Valami rossz van a lakásban! Bogi mellettem aludt hason fekve. Felálltam, és leugrottam az ágyról. Elhatároztam, hogy körbenézek a lakásban. Első látásra semmi különöset nem találtam, ennek ellenére megmagyarázhatatlan félelem fogott el.
A fürdőszobába belépve megtorpantam a hirtelen rám törő rémülettől. Rossz van a levegőben! Ki innen! Veszély! Kifelé! - visszhangzott a fejemben. Hátamat felpúpozva hátráltam ki a fürdőből, és kijárat után kezdtem kutatni a lakásból. Rá kellett jönnöm azonban, hogy Bogi az összes kijárásra alkalmas ablakot becsukta. Idegesen nyávogtam, miközben mancsommal próbáltam kinyitni a teraszajtót. Feldühített, hogy csukva van. A pánik egyre erősödött, már csak a fejemben visszhangzó parancsra tudtam gondolni: Ki innen minél hamarabb! Levegőt!
Csak kis idő múlva tűnt fel, hogy gazdám egyáltalán nem reagál a kiabálásomra. Máskor ilyenkor már a nevemen szólított, és csitítani próbált volna. Felugrottam hozzá az ágyra, és megbökdöstem a kezét. „Kelj fel! Baj van, ki kell mennünk innen. Mozdulj már meg!” Bogi azonban nem mozdult. Mélyen aludt- nagyon mélyen. Most már igazán éreztem, hogy baj van.
Ismét kétségbeesett támadást intéztem az ablak és a teraszajtó ellen. Ki kell jutnom innen! Egyre vadabbul kaparásztam a teraszajtót, azonban be kellett látnom, hogy nem tudom kinyitni. Tudom, hogy működik a kilincs, számtalanszor láttam már Bogit, hogyan nyitja az ajtókat, ablakokat- sőt, a lakáson belüli ajtókat én is ki tudom nyitni; a teraszajtó azonban nagyon erősen záródott, esélyem sem volt. Elkeseredett próbálkozásomból a rám szakadó függöny riasztott.
Kiszaladtam az előszobába. Becsuktam a szemem, úgy próbáltam egy pillanatig koncentrálni. Egyre erősebben éreztem a rosszat a levegőben, de hirtelen megéreztem mást is- vagy csak a képzeletem játszik velem?- friss levegő! Orromat követve a vécében kötöttem ki, ahol résnyire nyitva volt az ablak. Még soha nem használtam ezt a kijáratot, ugyanis nagyon magasan van, és kevés előtte a hely, lehetetlenség oda felugrani. Hacsak....a sarokban áll egy polc, ha onnan fel tudok ugrani a vécétartályra, akkor már játszva elérem az ablakpárkányt. A polcra gondolkodás nélkül felugrottam, leverve néhány tisztítószeres flakont, amelyek hangos csörömpölés közepette gurultak szerteszét.
A polc tetején tipródva próbáltam bemérni a köztem és a tartály közötti távolságot...nagyon messze és magasan volt. Innen nem is látom, milyen a teteje. Vajon elbír engem? Azonban egyre erősebben éreztem a rosszat, így egy elszánt ugrással elrugaszkodtam a polcról. Elértem, de csak éppen hogy. Ráadásul csúszott a teteje, karmaim itt mit sem értek; hátsó lábaimmal a levegőben kalimpálva próbáltam feltornászni magam a tetejére.
Nagy nehezen sikerült. Innen az ablakpárkány már nem volt nehéz: egy rövid ugrással közeledtem a hívogató friss levegő felé, azonban a vágyott szabadság helyett fennakadtam. Mi ez? Nem értem. Érzem a levegőt, nyitva az ablak, mégse tudok kimenni. Ráadásul nagyon keskeny a párkány, alig férek el. Most láttam csak, hogy háló van az ablakon! Most aztán igazán elfogyott a türelmem. Minden dühömet és kétségbeesésemet beleadva támadást intéztem a háló ellen, ami perceken belül cafatokban lógott. Kidugtam a fejemet az ablakon, és végre valahára, nagyot kortyoltam a friss levegőből.
Végre kitisztult a fejem, és a pánik is alább hagyott. Eddig az ösztöneimnek engedelmeskedve cselekedtem, viszont ekkor ismét eszembe jutott a gazdám. Nem tud felkelni, és biztosan éreztem, hogy a rossz egyre erősebb lesz bent. Nem hagyhatom itt! Némileg megnyugodva a tudattól, hogy most már ha akarok, ki tudok jutni, leugrottam az ablakból, és Boginak kiabálva siettem vissza a hálószobába.
Miért nem ébred fel? Hát nem vagyok elég hangos? Nem bökdösöm elég erősen? Megpróbáltam erősebben karmolni, már nem csak a kezét, hanem ahol csak értem, a lábát, hátát, nyakát is. Semmi reagálás. Most aztán igazán megijedtem. Mi a baja? Ösztöneimnek engedelmeskedve megragadtam a tarkóját, mintha kismacska lenne, és teljes erőmből megrántottam. Valahol mélyen természetesen tudtam, hogy nem bírom el, de megpróbáltam még egyszer. Ez után hol a tarkóját, hol a kezét próbáltam noszogatni, hogy ébredjen. Csak akkor vettem észre, hogy milyen erősen harapom, amikor megéreztem a vér ízét a számban. Kétségbeesett kiabálásom közben kis időbe tellett, mire meghallottam,- tényleg hallottam, vagy csak képzelődtem?- valahol kint, a halálos csapdát jelentő lakás falain túl Huba vonyított.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-01-2011 @ 05:56 pm
|
