Szeretlek azóta. Mióta is?

Hatvanas évek eleje.

Tíz év körüli kisfiú áll a hóesésben. A lámpa fénylő köríve megvilágítja a táncolva lehulló óriáspettyeket.

Mit csinálsz itt? – hallatszik mellőle a kérdés.

Lenéz, és meglátja a kislányt. Szőrmesapkája alól szinte csak a nagy kék szeme világít ki. Emlékszik rá. Osztálytársának a kishúga az 1 b-ből.

-Te mit csinálsz itt Hétpettyes? - jut eszébe a neve.

- Elvesztettem a lakáskulcsomat, és most nem tudok hazamenni. Nincs otthon senki.

- Miért nem akasztod a nyakadba?

- Mert nincs meg.

- Butus vagy?

- Nem vagyok butus. Te mit csinálsz itt?

- Anyukám kiküldött a közértbe vásárolni, csak elfelejtettem mit kell vennem.

- Butus vagy?

- Nem vagyok butus.

Évek teltek el azóta.

Fiatalember szerencsétlenkedik a közértben. Már a hóna alatt is csomagok vannak. Nekiütközik egy lánynak. Egymásra pillantanak.

Felismerik egymást. Kölcsönös mosoly.

- Szia Hétpettyes, megvan már a kulcsod?

- Láthatod, átöltöztem.

- Látom – és végignézi a lányt.

Tetszik neki, nagyon is tetszik.

- Én nem bíztam volna ennyi mindent rád, az anyukád helyében. Biztos elfelejtetted a felét – zrikálja a lány.

Végigméri a fiút. Tetszik neki, nagyon is tetszik. Megpillantja a fiú ujján a jegygyűrűt.

A fiú is épp a lány kezét nézi. Azon is ott a gyűrű. A szemük összevillan egy másodpercre, majd kialszanak a fények.

- Butus vagy?- kérdi melegséggel a hangjában a lány.

- Lehet, hogy az vagyok, mondja szomorkásan a fiú.

Elbúcsúznak egymástól.

Néha napján levelet váltanak. Semmitmondóan kopognak a szavak a papíron. Tisztességesek.

Aztán már a levelek is elmaradoznak. Így kell ennek lenni.

Évek sora múlik el.

A véletlen megint összesodorja őket. Az asszony nagy pakkal a kezében hazafelé igyekszik. A férfi tanácstalanul nézelődik a buszmegállóban.

Egymásra pillantanak. A régi fény költözik a szemükbe.

- Szia Hétpettyes- mosolyog rá a férfi

- Szia, köszön vissza az asszony, és kezével végigsimítja szinte véletlenül a haját. Nem volt véletlen. Nincs rajta a gyűrű. Már a férfin sincs.

- Segíthetek? - kérdi a férfi a csomagra pillantva.

- Igen, gyere csak, most megvan a kulcsom, iszunk egy teát nálam, ha ráérsz? – néz kutatva a szemébe az asszony.

- Butus vagy?- kérdi férfi

- Már nem – hangzik a válasz.

Évek teltek el.

Egy középkorú pár lép ki a házból. Kedvesen évődnek egymással.

- Add ide a kulcsodat, nálam jobb helyen van - mondja a férfi

- Felírtam, hogy mit kell vásárolni – vág vissza az asszony.

- Azért add csak ide azt a papírt is, mert még elveszítenéd.