„…mint a sűrű lomb…”

         Szerelmem, a templomban és az ágyban

             tett ígéretem megtartom, az adott

          szavam vissza nem vonom és sohasem

               felejtem el azokat. Jól haladok

               a kijelölt utamon, hiszen ha az

              ember így tesz, egyszerű az élete,

                 és világos a jövője. Hűségem

            és ragaszkodásom, amely része lett

            mindennapjaimnak, mint a sűrű lomb

         mentsvárat nyújt neked kicsi szerelmem,

                 igen, én örökre a tiéd maradok.

                Bár az is szeget ütött a fejembe,

           ha én csak hozzád ragaszkodom, és ha

           én csak személyedhez vagyok hűséges,

          akkor előbb – vagy utóbb az álmaimhoz

             és önmagamhoz leszek hűtlen, édes…

      (Budapest, 2011. október 1. Erdős Pál Attila)