I.
Papír fölé hajolva, azon elmélkedtem, mikor jön az ihlet, hogyan lesz így versem?
Miről kéne írni, kinek, mit mondani? Dicsérő szavakat, szépen bezsebelni.
Önző gondolatok belém martak sorra. Úgy véltem, ha akarom elkészül egy strófa.
Rá kellett, hogy jöjjek, nem szabad így tenni. Üres kézzel nem lehet, magokat sem vetni.
Nem is hozott verset, unalmas kis estém. Reggel láttam bánatom, ágyam bársony testén.
II.
Gyűrött sorsa rám vigyorgott, mintha gúnyolódna. Nevetné, hogy álmaimban nem jött el a múzsa.
Kacska sorok félbe hagyva, másutt ismét kezdve. Áthúzva és újra írva, rímben befejezve.
Így hevertek asztalomon, semmit mondó szavak. Éreztem, hogy bilincsüktől nem lehetek szabad.
Összetéptem, mind kidobta papírkosár jóllakott. Meg tanultam sose írjak, erőltetett mondatot. |