[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 207
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 207


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Az amulett
Ideje:: 10-25-2011 @ 05:28 am

A nedves londoni utcán három fiatal lány haladt végig nevetgélve. Ráérősen baktattak, habár lógott az eső lába, ők azonban mit sem törődve ezzel, ráérősen nézegették a kirakatokat. Az egyik, szőke leányzó kissé nyafogva szólalt meg.

 

- Ez teljes igazságtalanság! Nekem sose lesz ilyenem!

- Ugyan, Jenny! Ha találsz egy gazdag öregurat, akkor lesz!

 

Ezen jót mulattak, s a Jennynek nevezett lány kissé felsóhajtott. Ő nem vágyott erre a gazdag öregúrra. Ő Tommyról álmodott, a lacrosse-csapat kapitányáról – mint mindenki más is az iskolában.

Az önfeledten viháncoló csapat vidámságát azonban egy fiatal nő zavarta meg, ki teljes feketébe öltözött, s egy vészjósló vigyort küldött vörösre rúzsozott ajkai közül.

 

- Csak nem a szerelemről álmodoztok, kislányok?

- A szerelem hülyeség! – Röhintette el magát az előbbi nagyszájú lány, akit mellesleg Yolandának hívtak.

 

- Nem is hozzád szóltam. Rólad lerí, hogy sohasem leszel boldog – felelte kissé sértődötten az ismeretlen hölgyemény, s Jennyhez fordult. – Benned azonban megvan a vágy. Tetszik neked egy fiú, igaz?

 

- Hát... öh… izé… ami azt illeti.

 

- Talán ez az amulett segíthet! – nyomott a lány kezébe egy furcsa nyakláncot, majd sarkon fordult és elsietett.

 

A lányok elképedve néztek utána, majd elsőként a harmadik leányzó szólalt meg, mialatt a medált kezdte el tanulmányozni Jenny tenyerében.

 

- Vajon mire jó?

- Fogalmam sincs… - válaszolt a szöszi kissé tétován, még mindig a fekete ruhás nő helyét bámulva. Végül megrázta fejét, s egy vállrándítással a nyakába kötötte az apró virág alakú kis medált.

Hazaérkezve elmorgott egy köszönésnek hangzó mondatot, majd felvágtatott a szobájába, és szemügyre vette az aprócska amulettet. Egy rózsát formázott, s egy egyszerű fekete bőrszíjról lógott. Erősen kételkedett abban, hogy ez bármit is segít rajta, de végülis ingyen volt, ráadásul szép darab. Lazán ledobta magát az ágyra, s a hang hallatán berohant a szobába kiskutyája is, s ő is felugrott gazdája mellé, és rögtön megnyalta a kezét is.

 

- Tündérkém! Vigyáztál a házra? – az állat vakkantott egyet, majd leheveredett Jenny mellé, aki motorikus mozdulattal kezdte vakargatni a fejét. Tűnődve pillantott a kutyára, s hamarosan elnyomta az álom.

Reggel erőteljes dörömbölésre riadt, valamint az édesanyja kiabálására. Riadtan pillantott az órára, ami negyed nyolcat mutatott, tehát késésben volt. Nem értette, hogy aludhatott el ennyire, hisz előző nap már korán elaludt, a délután közepén. Ez azonban mit sem változtatott a helyzeten. Kapkodva húzott magára egy csőszárú farmert és egy fehér topot. A lépcsőn lefelé dobogva már egy fekete kardigán is felkerült rá. Sietve rángatta fel magára a tornacipőjét, majd felkapta táskáját és nagy dirrel-dúrral, köszönés nélkül kivágtatott a házból. Lélekszakadva rohant, hogy elérje az iskolabuszt, ami azonban - sajnálatos módon hiába a nagy sprint -, bevágta előtte az ajtót. A lány néhány pillanatig dühödten kiabált a sofőr után, szidva annak az összes élő és holt rokonát, majd jobb híján folytatta a feszített tempójú futást, hogy ne késsen el.

Csengetés előtt néhány perccel érkezett a szekrényéhez, ahol legnagyobb meglepetésére Tommy állt, s láthatóan várt valakire. Jenny kissé megigazgatta haját, majd odalépdelt a szekrényhez, még mindig fújtatva. A fiú, ahogy meglátta, széles mosolyra húzta száját.

 

- Nahát, Jenny! Épp téged vártalak! Mi történt veled? Talán üldözött valaki?

- Ó nem! Csak… tudod, reggeli kocogás! – hebegte kissé zavarta a leányzó, nem akarván bevallani, hogy valójában lekéste a buszt.

 

- Hű! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sportos vagy. – tekintett rá a srác őszinte csodálattal.

 

- Hát én se…

 

A szép pillanatot megzavarva megszólalt az óra kezdetét jelző csengő, Tommy azonban még mindig nem mozdult, s a kis szöszit nézte, aki ettől meglehetősen vörös arcszínt öltött.

 

- Tudod… arra gondolta, találkozhatnánk valamikor.- Szólalt meg ismét, a maga laza stílusában a fiú.

 

- Mármint… öh… te meg én? – kérdezett vissza zavartan.

 

- Látsz itt valaki mást is? – Tommy elejtett egy féloldalas mosolyt, amellyel a gimi legtöbb lányát levehette a lábáról. – Nos?

 

- Ö… hát… igen… izé, persze!

- Remek! Este elugrom érted. – Rákacsintott a zavart lánykára, majd komótosan elindult a maga órájára, amiről már alaposan elkésett.

 

Jenny még néhány percig döbbenten ácsorgott, majd feleszmélve, hogy késésben van, rohanni kezdett a kémialabor felé, ahol tripla óra várta Mrs. Alfonsóval. Legnagyobb meglepetésére a tanerő nem volt a teremben, azonban két barátnője, Yolanda és Daisy szúrós tekintete tapinthatóan jelen volt. Némán leült melléjük, s maga elé meredt. Nem értette a történteket, s bár szívesen mélázott volna rajta, barátnője nemigen hagyta, s alaposan a bordái közé könyökölt.

 

- Hol az istennyilában voltál?

- Tommy… - felelt tétován, s ennél többet képtelen volt kinyögni. Nem is kellett, mert Mrs. Alfonso is megérkezett, ezzel megszabadítva őt néhány kínos kérdéstől. Egyelőre.

 

Az órák lassan teltek Jenny számára, s egy szót sem fogott fel belőlük, csak az estén járt az esze. Nem akarta elhinni, hogy Tommy pont őt akarja randira vinni, hisz annyi más szép lány van a suliban. A tény azonban tény maradt, s ő órák után kiviharzott a teremből és vágtatott is haza, hogy előkészüljön az estére. A félórás utat futva, bő negyed óra alatt tette meg, s ezúttal a szülei legnagyobb meglepetésére vidáman kurjantott, ahogy belépett az ajtón.

 

- Sziasztok!

 

Ennél azonban nem volt több, mert már trappolt is felfelé az emeletre, s felrántotta a szekrénye ajtaját. Grimaszolva mustrálta a benne elhelyezkedő ruhákat. Valahogy egyik sem volt olyan egyedi, olyan tündöklő, mint amit ő elképzelt. A nagy tanulmányozásból egy kattanás zökkentette ki, s a lány meglepetten fordult hátra. Az ajtóban az édesanyja állt.

 

- Anya! Öhm… keresel valamit?

- Hát... csak gondoltam, megkérdezem, mi újság. – Jenny nem állt szoros kapcsolatban a szüleivel, így hát alaposan meglepődött, hogy ilyen hirtelen elkezdett érdeklődni az anyja.

 

- Hát…semmi. Este randim van egy sráccal.

- Ismerem?

- Nem.

- Értem.

 

Néhány pillanatig kínosan hallgattak, majd a nő csendesen távozott a szobából, a kis csitri pedig egy sóhajtással a tükörhöz fordult, és szemügyre vette magát. Nem volt csúnya. Szép sem. Amolyan tömegbeolvadó típus. Vékony volt, szemei világoskékek, s dús szőke haja szomorkás lófarokban lógott alá. Csak semmi különleges. Nagyot sóhajtott, s ismét a szekrénybe pillantott. Egy morgást hallatva húzott ki egy sötétkék topot, valamint egy tépett farmerszoknyát. Ez sem tetszett neki, de több választása nem maradt. Vagy a nadrág, vagy ez. Nagy műgonddal öltözködött fel, majd még kisminkelni is megkísérelte magát, de a harmadik sikertelen próbálkozás után csak egy kis szempillaspirált kent magára. Haját leeresztette, így az lágy hullámokban omlott hátára. Határozottan jobb volt, mint néhány órával ezelőtt. Egy halvány mosollyal hagyta el a fürdőszobát, majd vidáman felkapta a felé rohanó kutyusát.

 

- Kicsi Dolce! Kívánj anyucinak szerencsét! – a kis szőrmók yorkie vidáman megnyalta Jenny arcát, s önfeledten csóválta farkát, mintha fel sem tűnne neki, hogy a levegőben lóg.

A meghitt pillanatot a csengő zavarta meg. A szöszi elvigyorodott a hang hallatán, s letette a kutyát. Ahogy a lépcsőn rohant lefelé, még egy futó csókot is hintett a tegnapi amulettre, majd kinyitotta az ajtót. Tommy valóban ott állt zsebredugott kézzel, az ajtófélfának támaszkodva.

 

- Helló kislány! Kész vagy?

- Öm… hát persze. – Kissé elpirult, majd kilépett a szürkületbe a sráchoz, aki vidáman átkarolta és elindult vele.

 

- Helyes, mert nem mindennapi kalandra viszlek.

- Igazán? Hová megyünk?

- Majd meglátod – villantott rá egy sármos mosolyt, s ezután már nem szóltak egymáshoz. Jenny élvezte Tommy közelségét, s kicsit bele is pirult a gondolatba, hogy vele randizik, míg amaz egy doboz arany Marlborót halászott elő zsebéből.

 

- Te cigizel? – pillantott döbbenten a fiú szemeibe.

- Persze. Miért, kérsz? – felé nyújtotta a dobozt, a lány azonban eltolta.

- Öh… nem köszi…

 

A srác megrántotta vállát, s befordult egy utcára, ami a Tower Bridge felé vezetett. Mint londoni lakos, Jenny is jól ismerte a hidat, de Tommyval itt lenni egész más volt. Csendesen baktattak felfelé egészen addig, míg odafenn a fiú megállt, s tekintete elrévedt az alattuk zúgó folyóra.

 

- Az élet üres…

- Mit mondasz?

- Miért? Nem az? Kergetünk egy idióta labdát órákon, heteken, hónapokon keresztül, közben elszórunk egy csomó pénzt csak azért, hogy bajnoknak hívjanak. Tök hülyeség.

 

- Hát… - a leányzó nem osztotta Tommy véleményét,s mindeddig azt hitte, hogy ő maga szeret sportolni, de ez a fél óra máris sok mindent összerombolt benne a piedesztálra állított csapatkapitányról. Gondolataiból feleszmélve pillantotta meg, hogy a másik nagy igyekezettel mászik a korlátra.

 

- Megőrültél?

- Mindig is toronyugró akartam lenni – szólt a srác hangja valahonnan távolról, majd tekintete ismét a lányra szegeződött. – Gyere velem!

 

- Ez őrültség, Tommy! Gyere le onnan!

- GYERE VELEM, A ROHADT ÉLETBE!

Jenny ijedten pillantott rá, majd végül lehajtott fejjel felmászott mellé. Esze ágában nem volt leugrani, azonban remélte, hogy valami módon elrángathatja onnan a fiút, aki most megfogta kezét. Egy újabb laza mosoly kíséretében pedig elrugaszkodott, magával rántva az ijedten sikoltó lánykát.

Másnap reggel a folyó két holttestet vetett partra egymástól nem messze. Még épp csak pirkadt, és senki nem fedezte fel a két mozdulatlan alakot, amikor egy fekete ruhába bújt sötét tekintetű nő lépett oda a kisebbik testhez, s letépett a nyakából egy medált, majd gonoszan elmosolyodott.

 

- Sírig tartó szerelemre vágytál, nem igaz? – halkan felnevetett és hamarosan eltűnt arra, amerről jött.



Utoljára változtatva 10-25-2011 @ 05:28 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: felix
(Ideje: 10-25-2011 @ 07:28 pm)

Comment: Hát igen, ezek a bűbájoló módszerek, praktikák sohasem vezetnek jóra. London személyes? Érdekes, olvasmányos írás, gratulálok. Szeretettel: félix


Hozzászóló: doszke
(Ideje: 10-25-2011 @ 10:21 pm)

Comment: Nagyon drámai és értelmetlen eset, bár megtörténhetett. szomorú babonaság, de érdekességként tekintettem: üdv.doszke


Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 10-26-2011 @ 12:10 am)

Comment: Jó és olvasmányos írás, a végén a váratlan fordulat igen csak meglepett, de jól írsz. :) izike


Hozzászóló: Relaine
(Ideje: 10-26-2011 @ 06:19 am)

Comment: Hú. Köszönöm szépen :) Sajnos London nem személyes, de mindenképpen látni szeretném. Szeretem az ilyen témát. A hétköznapi befejezés nem az én műfajom lenne :D Eredetileg egy pályázatra írtam, amin aztán semmit nem kaptam vele, de kíváncsi voltam a nagyözönség véleményére ettől függetlenül ^^


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds