Hát akarom,
egyre jobban akarom,
és láss csodát;
szárnyak nélkül
szárnyalok:
valaki azt mondta,
ilyeneket álmodnak a táltosok.

Olykor megesik,
ha hosszan álmodom,
hogy a föld felett
egy arasznyira
fekvőn elnyúlva
száguldok,
s ha hirtelen akadályba,
vagy ártó szándékba rohanok,
akarom, s a magasba fölcsapok.

Olykor a szobámban vagyok,
s a födém alatt imbolygok,
szűk a tér, leszorít a mennyezet
de kinyitom az ablakot,
s föl, föl
a felhők közé illanok.

Álmomban a puszta
akarat
a tömegvonzásnak is
gátat szab,
s olyan energia szabadul fel,
mely a Föld tömegével is
birokra kel.

Vannak álmok,
vannak tettek, hitek,
melyek ébren is magasba emelnek.

Táltos álmok, táltos tettek
a mindennapok gondjaiba vesztek,
jöjjetek, óh táltos hitek,
s ragadjátok ki olykor-olykor
napi gondjaiból az embert.

Álmom szabad,
álmom táltos,
s benne, ha akarom,
sorsom irányítom.
Hitem, hogy érdemes,
hitem végzetes,
s ha akarok, - mert akarok -,
szárnyak nélkül szárnyalok.