Esős, borús nap volt, és a három lány nem igazán tudott magával mit kezdeni. Egy kicsit kártyáztak, egy kicsit olvastak, de nem igazán kötötte le őket semmi. Lassan egy hét telt el a temetőbeli találkozás óta, de a mindennapossá vált strandolás ellenére nem találkoztak többet a fiúkkal. Ez a tény azonban cseppet sem zavarta az ikreket, akiknek a fantáziája annyira nem ismert határokat, hogy Ildikót már menyasszonynak látták Gábor oldalán. Ildinek természetesen borzasztó kínos volt ezt hallgatni. Nagyon szeretett volna újra találkozni a fiúval, de rettegett is tőle, hogy bolondot csinál előtte magából.

Kati és Nóri belemerültek valamilyen tévéműsorba, Ildikó pedig kiment a teraszra, és az eső friss illatát magába szívva némán nézte a tájat. Nagypapa tűnt fel a láthatáron esőkabátban, gumicsizmában, furcsa papírokat szorongatva.

-Mit hozol, papa?

-Tervrajzokat, most ment el a mérnök úr. Új istállót szeretnék építtetni a régi helyett, mert azt már csak a szentlélek tartja. Minden nagyobb viharnál imádkozok, hogy ne szakadjon a tehenek nyakába a tető.

-Miért kell egy új tetőhöz mérnök?

-Nem csak a tető lesz új. Ezt a régi istállót teljesen leromboljuk, az új pedig amott fog állni, nézd csak! Nagyobb lesz, mint a mostani, a takarmánynak is bőven lesz benne hely.

Nagypapa lerakta a kisasztalra a tervrajzokat, és egy mély sóhajjal megindult a padlásfeljáró felé.

-Öreganyád valami zsírosbödönt keres égre földre, megnézem a padláson.

-Felmehetek én is?

-Feljöhetsz, de semmi érdekes nincs itt, csak por meg lomok.

-Szívesen körülnéznék azért.

Felmásztak a létrán. Fent áporodott levegő, félhomály, és valóban rengeteg lim-lom fogadta őket. Ildi ámulva nézett körül. Mennyi minden van itt! Egy régi kredenc, két faragott láda, egy fiókos íróasztal, néhány szék egymásra rakva....fonott kosarak, amott egy törött tükör. Nagypapa gyorsan megtalálta a kérdéses bödönt.

-Ez lesz az. Tudnám, minek hozta fel a padlásra, ha most meg keresi. - szólt mintegy magában morogva, és zsákmányával a hóna alatt megindult a létrán lefelé.

-Nem jössz, Ildikém?

-Ha nem baj, kutakodnék egy kicsit, hátha találok valami érdekeset.

-Itt ugyan nem, de csak nézelődj nyugodtan.

Ildikó egyedül maradt a padláson. Csak egy csupasz villanykörte világított. Óvatosan sétált a régi bútorok között. Futólag belenézett a kredenc fiókjaiba, de nem talált semmi érdekeset. Ezután az egyik ládát vette célba, amelynek a tetejére mindenféle lomot pakoltak. Nem kevés munkájába került, mire mindent lepakolt róla. Ha ezek után kiderül, hogy zárva van, felrobbanok- gondolta, de szerencsére aggodalmai feleslegesnek bizonyultak. A láda gond nélkül kinyílt, és Ildi kíváncsian kezdett matatni benne.

A tetején régi női ruhák voltak szépen összehajtogatva. Ildi sorra kivette és megnézte mindet. Egyszer csak előkerült egy menyasszonyi ruha is. Hosszú, hálóing szerű, csipkéve díszített ruha volt, és hozzá nagyon hosszú csipkefátyol. Talán a mamáé lehetett- gondolta Ildi, és óvatosan félrerakta a ruhát, hogy mélyebbre áshasson a ládában. Alul már csak egy írómappa, és néhány könyv lapult. Ildi sorban megnézte a könyveket. Főleg iskolai holmi volt...tankönyvek...egy szótár....egy szépírásfüzet. A vignettán megfakult írás látszott: Széki Ilona, 1. elemi. Legalul egy fekete borítású könyv feküdt. Cím, felirat nem volt rajta. Ildi kíváncsian belelapozott. Egy napló! Ez már izgalmasnak tűnik! Futtában átpörgette a lapokat. Dőlt betűs, alig olvasható írással írták. Ildikó elhatározta, hogy leviszi és majd rendes fénynél elolvassa. Tovább matatott a ládában. Már csak az írómappa volt az alján. Kinyitotta, és átlapozta tartalmát. Levelek voltak, és egy fénykép. A megfakult, fekete-fehér kép egy húsz év körüli férfit ábrázolt. A hátulján ez a felirat állt: „Ilonkámnak szeretettel 1940”.

Ildikó magához vette a naplót és a leveleket, és lement a padlásról. Szerette volna megkérdezni Nagypapát, hogy ki volt Széki Ilona- egyúttal majd áldását is kéri, hogy elolvashassa a naplóját, mert kicsit úgy érezte, hogy tilosban jár.

A lány alaposan átfázott a padláson, ezért megkönnyebbülten lépett a jó meleg házba. Nagymama rétest nyújtott a konyhában, Nóri segített neki, Kati pedig még mindig a tévét nézte. Ildi leült mellé, és beszámolt a padláson tett kirándulásról. Kati is megnézte a naplót, de ahogy meglátta az írást, már csukta is be.

-Nincs ember, aki ezt ki tudná bogarászni. Te tényleg el akarod olvasni?

-Igen, nagyon érdekel. De azért megkérdem a papát, hogy szabad-e. És nézd, levelek is vannak.

-Azok is olvashatatlanok. Mire átrágod magad rajtuk, kész kódfejtő leszel. Viszont azt a menyasszonyi ruhát szívesen megnézném!

-Majd holnap felmegyünk. Most már teljesen sötét van, és hideg is.

Ekkor Nóri lépett a szobába, egy tányéron frissen sült lángost hozva.

-Egyetek, a rétestészta maradékából sütöttük mamával. Nagyon finom!

-Nóri, nézd miket találtam a padláson. Egy Ilona nevű lány naplója és levelei. És találtam egy menyasszonyi ruhát is! Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki lehetett ez az Ilona.

-Nagypapa nővére.- válaszolt Nóri gondolkodás nélkül, miközben jóízűen beleharapott az egyik lángosba. A két lány megrökönyödött tekintetét látva még hozzátette- Ti soha nem figyeltek, ha a papa a fiatalkoráról mesél? Egyébként elég rejtélyes ügy volt, megszökött egy férfival és szépen eltűnt. Senki nem látta azután, és levelet sem írt.