Ildi vacsora után odaült Nagypapa mellé, és a padlásbeli kutatásra terelte a szót. Megmutatta a naplót és a leveleket tartalmazó mappát is. Nagypapa nosztalgikus mosollyal forgatta a kezében a naplót.

-Jól mondta Nóri, Ilonka a nővérem volt. Milyen szép lány volt! Valahol van róla egy fényképem, majd előkeresem. A faluban majdnem minden legény neki udvarolt, emiatt persze irigyei is voltak szép számmal. Rémlik, hogy valakihez férjhez akart menni, aztán hogy végül kivel is szökött meg, azt nem tudom. Én akkoriban Győrben voltam kollégista, és csak ritkán jártam haza. Nyugodtan elolvashatod a naplóját és a leveleket is, de nem hiszem, hogy sok érdekességről írt volna.

Ildi megnyugodva az engedélytől kényelmesen leült egy erős fényű olvasólámpa mellé, és kinyitotta a naplót.

1940 május 10.

Kedves Naplóm!

De furcsa, hogy ezt írom! Először is leírom, hogy lett nekem naplóm. Kató néni, aki édesanyám révén nagynéném és Pestre ment férjhez, hazalátogatott, és most két hétig nálunk vendégeskedik. Évek óta nem láttam, pedig nagyon kedvelem őt.

Egy gyönyörűszép vállkendőt kaptam tőle, de később, titokban egy üveg kölnivizet és ezt a könyvecskét is nekem adta. Megkérdezte, van-e szeretőm, mire én nagyon elpirultam. Erre nevetett, és azt mondta, neki nem is kell elmondanom, de ha nagyon bánt valami, vagy éppen ellenkezőleg, ha nagyon boldog vagyok, ebbe a naplóba leírhatom. A kölnit csak éppen kinyitottam, hogy meg tudjam szagolni, mert bele se merek gondolni, hogy édesapám mit tenne, ha megérezné rajtam. Úgyis mindig azt mondja, hogy egy rendes lányhoz nem illő, hogy ennyit cicomázkodik (pedig csak szeretem, ha rendben van a hajam, miért baj az?)

Kató nénivel kivirult az egész ház. Édesanyám mintha éveket fiatalodott volna, annyira örül a nővérének. Mihály öcsém is hazajött a kollégiumból, Kató néni könyveket hozott neki. Azóta szavát se hallani, állandóan csak azokat bújja.

Május 25.

Tegnap elutazott Kató néni. Furcsa, hogy csak két hetet volt itt, mert nélküle most nagyon üres a ház. Öcsi is visszament Győrbe, hát egészen egyedül vagyok most. Az idősebb testvéreimet húsvét óta nem láttam (ezt még nem is írtam, hogy öten vagyunk testvérek, de már csak mi vagyunk itthon Öcsivel, aki a legfiatalabb. De ha úgy vesszük, már ő sincs itthon, hiszen iskolába jár)

De a lényeget még nem is írtam: egyszerre két udvarlóm is van! Az egyik Almási Pista, aki ma megkérdezte, hogy vasárnap a mise után hazakísérhet-e. Mondtam neki, hogy nem, mit képzel, milyen lány vagyok én, hogy rólam pletykáljon a faluban az összes öregasszony. A másik fiú Bánfi Péter, aki jogásznak tanul Győrben, de most itthon van, és egész hosszan elbeszéltettünk, és csodálatos barna szeme van. Pista egyáltalán nem érdekel, de Péter! Azt hiszem, szerelmes vagyok!

Június 12.

Péterrel azóta a májusi nap óta levelezünk. Most Győrben van, a vizsgáira tanul, de azt írja, hogy nem múlik el nap, hogy ne gondolna rám! Közben Pista itt van, teszi a szépet, hiába mondtam már neki, hogy nem kérek belőle. De ha megyek valahova, mellém csapódik, és így kénytelen vagyok beszédbe elegyedni vele. Teri barátnőmnek igencsak tetszik, és mondogatom is neki, hogy inkább a Terivel sétáljon, ne velem, de ezt mintha meg se hallaná. Emiatt Teri is haragszik rám, azt mondja, hogy én csak kacérkodok a Pistával. De ha egyszer nem így van!

Július 23.

Péter itthon van a faluban, így szerencsére gyakran tudunk találkozni. Már szerelmet is vallott! Úgy néz ki, elrendeződnek a dolgok. Pista, most, hogy Péter velem van, Terinek udvarol. Terivel sokat beszélgetünk, álmodozunk- milyen jó lenne, ha egyszerre mennénk férjhez, egyszerre születne kisbabánk! Nagyon boldogok vagyunk mindketten. Csodálatos ez a nyár.

Szeptember 4.

Kedves Naplóm!

Sok minden történt azóta, hogy nem írtam. Teri barátnőm nagyon megváltozott. Szótlanabb, búskomorabb lett, és Pistát már látni sem akarja.

Péterrel sokat beszélgettünk a jövőnkről. Szeretnénk összeházasodni, és majd Győrben fogunk élni. Igazán nincs ellenemre a városi lét- annál is inkább, mert nagyon szeretnék varrónőnek kitanulni! Milyen jó is lenne egész nap egy szép, tiszta szobában szabni varrni. És igazán azt hiszem, hogy meg tudnám tanulni. De erről a tervemről Péteren kívül még nem beszéltem senkinek, félek, kinevetnének érte. Péter viszont bíztat, aminek nagyon örülök. Nevetve mondta, hogy az első darab lehet a menyasszonyi ruhám. Bárcsak már összeházasodhatnánk! Nagyon nehezen telnek így a napok. De amiről most valójában írni akarok, az tegnap hajnalban történt. A teheneket fejtem, egyedül voltam az istállóban, amikor hirtelen megjelent Péter! Egy csokor őszikét hozott nekem, ami a kedvenc virágom. Megcsókoltuk egymást, és bele sem merek gondolni, hogy még mi történt volna, ha nem hallom meg apámat közeledni. Mielőtt Péter eltűnt volna, még megbeszéltük, hogy ma éjszaka ha sikerül kiszöknöm, akkor találkozni fogunk! Nagyon nehéz normálisan viselkednem, hogy ne vegyenek észre semmit, amikor egyre csak azon jár az eszem, hogy mit készülök tenni.