Ildi este folytatta a napló olvasását. Gondolatai egyre csak Gábor körül jártak, és úgy gondolta, Ilonka története legalább eltereli a fiúról a figyelmét, ugyanis amikor csak Gáborra és a holnap esti találkozásra gondolt, lepkék szöktek a hasába.

1940. Szeptember 7.

Apám azt hiszem, sejt valamit, mert állandóan érzem, hogy figyel. Ezért nem tudtam előbb írni sem.

Vagy csak a lelkiismeretem űz? Nem érzem úgy, hogy rosszat tettem volna, hiszen Péter a vőlegényem, és szeretjük egymást. Feleségül fog venni, ez csak idő kérdése. Igaz, édesapámtól még nem kérte meg a kezemet, de bizonyára ez is hamarosan meg fog történni. Megígérte, tehát így kell lennie!

Szeptember 16.

Kató néni, az ég áldja érte, csomagot küldött. Nem is akármi volt benne! Ruhaanyagokat küldött, nagyon szépeket- kijön belőlük egy-egy vasárnapi ruha édesanyámnak és nekem. De küldött egy ruhára való hófehér selymet és csipkét is. A levélben azt írja, hogy nem tudja, van-e udvarlóm, de az semmiképp nem árthat, ha van itthon menyasszonyi ruhának való. Nagyon boldog voltam! Legszívesebben rögtön elkezdeném varrni! Édesanyám is örült neki- ő titkon reménykedik benne, hogy Almási Pista megkéri a kezemet. Hát arra várhatnak, hogy én Pistának valaha is igent mondjak.

Október 1.

Valami nincs rendben. Bele sem merek gondolni, de attól tartok, hogy bekövetkezett a legrosszabb, és annak a titkos találkának Péterrel következménye lett. Nagyon meg vagyok ijedve. Ha erre apám rájön...

Október 13.

Most már biztos, hogy baj van. Összeszedtem minden bátorságomat, és Terinek elmeséltem, hogy mire gyanakszom. Meglepetésemre sírva fakadt, és bevallotta, hogy vele is ez történt, mert amíg én Péterrel voltam elfoglalva, addig Pista neki kezdett udvarolni. Ezért olyan boldogtalan hát nyár óta! Azt mondta, hogy ismer egy asszonyt, aki segített rajta, és ha akarom, elvisz hozzá. Nem akarom! Engem Péter feleségül fog venni, ebben teljesen biztos vagyok!

Anyám áldását adta, hogy varrni kezdjem a menyasszonyi ruhámat. Természetesen ő nem tud semmiről, eddig sikerült előtte eltitkolni- bár néha úgy érzem, gyanakszik. Istenem, mi lesz velem?

Október 27.

Megírtam Péternek, hogy baj van. Azt válaszolta, hogy a szülei már kiszemeltek számára egy lányt- én is ismerem, nem túl szép, de nagyon kedves lány-, de ne aggódjak, mert engem szeret. Majd beszél az apjával, és engem fog feleségül venni. Teri szerint ne higgyem egy szavát sem, a férfiakban nem lehet megbízni. De ha én bízni akarok! Tudom, hogy szeret!

November 12.

Péter nem válaszol a leveleimre. Talán már tényleg nem szeret? Tényleg azt a lányt fogja feleségül venni? Annyira el vagyok keseredve, hogy engedtem Teri rábeszélésének, és holnap elmegyünk ahhoz az asszonyhoz, mert ezt sokáig már nem lehet titokban tartani. Anyám napok óta furcsán néz rám, biztos vagyok benne, hogy tudja. Bárcsak szólna valamit! Nagyon félek...