Már egy órája várta szerelmét a sűrű hóesésben. Nem volt még késő este, de télen hamarabb sötétedik. Holnap után karácsony, és ez meg is látszott a városka lakóin. Boltról boltra járva kutatták fel ezrek a legideálisabb ajándékot hozzátartozóiknak, barátaiknak, sorra elsétálva a földön fekvő, alkoholistának tűnő ember mellett. Fal felé fordulva feküdt, így nem láthatta senki megfagyott könnycseppjeit. Két kisgyermeken kívül senkinek nem tűnt fel, hogy ott egy ember fekszik. De őket is elráncigálták a szüleik, hogy a szeretet ünnepére készüljenek.
Ránézett az órájára. Hét óra. Hamarabb jött el a megbeszélt találkozóra, mert nem tudta, hogy mire számíthat. Felnézett a fekete égre, és hamarosan olyan érzése támadt, mintha a bolygók között száguldana nagy sebességgel. Kabátja nem engedte át a nagy hideget.
- Szívem!
Először meg sem hallotta szerelme hangját. A lány odaért mellé, és mosolygott. Gyengéden megérintette a férfi karját, aki ettől ismét a Földre került, és a lány szemébe nézett. Barátságosan, és melegen nevettek azok a csodálatos bogarak.
- Megint álmodoztál, szívem?- mosolygott a lány, majd hozzátette, mert meglátta a férfi szomorú nézését: - Mi a baj?
-Gyönyörű vagy ma is- mondta a férfi, és apró mosolyt erőltetett az arcára.
Megfogta gyengéden a lány kezét, és felemelte a szájához. Megcsókolta törékeny kézfejét. Becsukta szemét, és élvezte a lány illatát. Erre egész életében emlékezni akar.
Finoman a lány mellé lépett, átkarolta a derekát, és elindultak a színház felé. A lány útközben vidáman csacsogott. Ő hallgatta, mint korábban is megannyi éven keresztül. Már-már el is felejtette, hogy miért is vannak ma itt.
Az előadás alatt a lány végig hozzábújt, és simogatta. Egész este imádta a lányt, és a lány is rajongott a férfiért. Néha apró csókok kísérték ezt a szeretettel teli érzést.
Az előadás vége után beültek kedvenc kávézójukba, ahol 5 évvel ezelőtt megismerték egymást.
Miután felmelegedtek, és megittak egy pohár forró csokit, a férfi belenézett a lány szemébe, és komoly hangon azt mondta:
- Ma éjjel megy a repülőm, kaptam egy állást Amerikában. Minden megvan, már összecsomagoltam, és ma este így akartam elbúcsúzni tőled.
A lány először úgy nézett rá, mint aki nem hall jól, majd elnevette magát, mert eszébe jutott, hogy hányszor megviccelte már a barátja ehhez hasonló kijelentésekkel.
Ezúttal azonban a férfi nem nevetett vele.
- Már 3 hete megkaptam az állást, elintéztem a vízumot is, és a kinti szállást is. Nem akartam szólni addig, míg kész nincs minden, mert attól féltem, hogy talán le tudsz beszélni róla.
Szomorú volt a hangja, mikor közölte a tényeket.
A lány már nem nevetett, hitetlenkedés ült ki az arcára. Éppen mondani akart valamit, amikor megszólalt a telefonja. Automatikusan elővette, de szemét nem tudta levenni a férfiról. Lassan a telefonjára pillantott, majd kinyomta.
- De miért így?- nyögte ki végül.- És velünk mi lesz?- tette még hozzá kis szünet után.
Hirtelen millió kérdés rohanta meg, de csak ezeket tudta kipréselni magából.
A férfi ránézett az órájára, és felállt. A lány a keze után kapott, és megfogta. A férfi felszisszent. A lány úgy rántotta vissza a kezeit, mintha forró vashoz ért volna. Egyszerűen képtelen volt bármit is tenni, vagy mondani. Ült a széken, és üveges szemmel nézett maga elé. A férfi felvette a kabátját, a kakaó árát az asztalra tette, majd benyúlt a kabátja belső zsebébe, és egy borítékot vett elő. Lerakta az asztalra. A lánynak volt címezve.
- Ezt postán akartam feladni, de úgy látom jobb, ha most olvasod el.- mondta, és elindult a kijárat felé.
A lány a levél felé nyúlt, de ekkor ismét megszólalt a telefonja. Megint az édesanyja kereste. Ismét kinyomta. A levélben minden benne volt. Az igazság. A férfi mindent tudott. Ahogy olvasta a levelet, egyre homályosabb lett a lány szeme. Végül a könnyeitől már alig látta a betűket. Teste végre engedelmeskedett, és felugrott, hogy a férfi után szaladjon. Kifutott az utcára, ahol az emberek már tömve voltak a szeretet ajándékaival.
Szerelmét sehol nem látta. Könnyei az arcára fagytak a hidegtől. Gyorsan fogott egy taxit, és kihajtott a reptérre.
- Sajnálom kisasszony, de ma éjjel már nem indul járat az Egyesül Államokba.- mondta kedvesen az információs hölgy.
A lány idegesen forgolódott, és nézte a reptér területét, hátha észreveszi a férfit. De nem látta soha többet.
Ismét csörgött a telefon. Felvette, az édesanyja volt.
- Szia kincsem, a frászt hoztad rám, nincs semmi bajod?- hallotta anyukája aggódó hangját.
Mielőtt válaszolhatott volna, az anyja folytatta:
- Az előbb hívtak a kórházból, hogy egy férfit vittek be nem régen, súlyos sérülésekkel. Állítólag nagyon megverték, és csak a te fényképedet találták meg nála a címeddel a hátulján. Hol vagy most? Ugye minden rendben?
A lány valamit válaszolt gépiesen, majd letette. Könnyei ismét felolvadtak, és egy padra leülve zokogott.

2007.08.08.