Azt hiszem, hogy Isten nem a jóságát bizonyította, amikor nagy szívet adott egyes embereknek. Ez a hatalmas szeretet, amit birtokolnak néhányan, nagyobb ellenség, mint szövetséges. Főleg akkor, ha azt a szeretetet oda is adja valaki egy olyan embernek, akinek fogalma sincs arról, mekkora kincset kapott. Elég egy szó, egy kicsúszott mondat… még akkor is, ha nem is annak szánták, akihez szólt, és képes összetörni egy teljes életet. Így roppant össze az ő élete is. Felfoghatta volna úgy, mint egy ártatlan mondatot, de képtelen még 30 év elteltével is átfogalmazni úgy, hogy az ártatlan legyen. Sírni nem tud, de mélységes bánat és keserűség ül szívére, amikor eszébe jut.
Esett az eső, de a medencében kellemes volt a víz hőmérséklet, és nagyon jólesett egy kicsit lubickolnia, miközben a lány- akit úgy szeretett, ahogy senki más a Földön- lassan tempózva úszkált előtte. Mégis, hiába adott volna bármit ezért a tüneményért, soha többet nem volt esélye arra, hogy egymáséi legyenek. Pontosan amiatt nem mutatta ki valódi érzéseit, amiért magának akarta tudni a lányt: sosem akarta elveszíteni.
Az esti szórakozás nagyon jónak ígérkezett a lány barátaival. Az ital is megtette hatását, kellemes spiccesség vette körül mindkettőjüket, és a világot. A szórakozóhely is jó volt, és a zene is. Néztem, ahogy élvezik egymás mozgását, és egymás érintését. Persze tudtam, hogy a lány nem akar semmi komolyat a fiútól, mégis nagyon jó volt látni így őket. De aztán a lány eltűnt, és a fiú egyedül maradt.
Vannak emberek, akik őszinte tekintetükkel, és mosolyukkal képesek vidámságot lopni mások szívébe, és-ha kis időre is- örömet okozni ez által. Még akkor is, amikor legbelül sírnak, vagy haldoklanak. Bohócok ők ebben a hatalmas színházban, szépen, szabályosan kisminkelve, felöltözve, csillogó szemekkel. Illatuk nincs, ám mindenki érzi azt a varázst, amit a kisugárzásuk okoz. Azt gondolhatjuk, hogy nekik rengeteg barátjuk van, és maguk is vidámak egész életükben. De ez nem így van. Pont az okozza a szenvedésüket, ami az örömüket. Néhányan azt képzelik, hogy kiléphetnek ebből a mókuskerékből, de hiú ábránd. A legtöbben tisztában sincsenek vele, hogy ők bohócok. Csak azt látják, hogy valami nagyon nem stimmel, és bár másokat képes megnyugtatni, felvidítani, ő saját maga nagyon ritkán érzi ugyanezt.
Ám vannak- nagyon kevesen ezen a Földön-, akik az életüket annak szánják, hogy a bohócokat vidítsák fel, és nekik hozzanak időnként örömöt a mindennapjaikba. Érezzék a bohócok is, hogy van értelme, és mindig számíthatnak egy biztos pontra. Mindig.
|
|
|
|
|
