Ildikó a tükör előtt állt, és kritikusan mustrálta magát. A születésnapjára kapott ruhát viselte, hosszú, szőke haját feltűzte a feje tetejére. Vajon tetszeni fog Gábornak? Az ikrek már elkészültek, és csak Ildikóra vártak. A lány fáradtan sóhajtott, beletörődve, hogy a szeplőkön nem lehet változtatni, és jelezte, hogy indulásra kész.

Út közben nem beszélgettek sokat. Ildi gondolatai egyre csak Ilonka körül jártak. Olyan közel érezte magához a lányt, mintha a barátnője, sőt, a testvére lenne. Azt számolgatta, hogy Ilonka mennyi idős lehetett, amikor a naplóját írta. Az iskolai bizonyítványából tudta, hogy 1923-ban született. Akkor hát 1940-ban tizenhét éves volt, csak két évvel idősebb nálam, gondolta Ildi megborzongva.

Gábor nagypapája a szomszéd utcában lakott, így a három lány gyorsan odaért. Hogy ne érkezzenek üres kézzel, Nóri, aki nagyon szeretett főzőcskézni, a délutánt pogácsa sütéssel töltötte. Gábor már messziről észrevette a lányokat, és sietett a kapuhoz. A társaság már a tűz körül ült. Laci a nyársak elkészítésével volt elfoglalva, a másik két fiú pedig a magnó körül tett-vett, és elmélyülten válogattak a kazetták között. A kezdeti zavart hangulat gyorsan feloldódott, a fiatalok ott folytatták a beszélgetést, ahol előző nap a strandon abbahagyták.

Ildi és Gábor a hintaágyba telepedtek le. Gábor még életében nem találkozott ilyen szótlan lánnyal. Törte a fejét, hogy milyen témáról tudna vele beszélgetni. Ildikó pedig mélyen átkozta magát, hogy nem képes semmiségekről órákig csacsogni, mint a legtöbb lány. Mennyivel könnyebb lenne! A fiú végül megkérdezte, hogy mit olvasott Ildi tegnap a strandon. Emlékezett rá, hogy egy fura kis fekete könyvecskét látott a lánynál. Ildikó elmesélte, hogyan talált mindenféle régi holmit a padláson, és hogy megragadta a fantáziáját a napló, illetve rég eltűnt rokonának a története. Gábor a homlokát ráncolta.

-Széki Ilona...mintha már hallottam volna ezt a nevet. Talán a nagyapám emlegette. Persze akkoriban nagy botrány lehetett belőle.

-Nem igazán tudom, papa nem mondott róla sokat. Gondolom, azután nem sokkal jött a háború és mindenki azzal volt elfoglalva. De még ha titokban férjhez is ment ahhoz a fiúhoz, egy idő után igazán írhatott volna levelet, nem?

-Az egy más világ volt, elég nagy szégyennek számított csak így megszökni. Meg az is lehet, hogy a szülei tagadták ki. Ahogy látom, téged nagyon megragadott a története- mondta Gábor a lányra mosolyogva.

-Csak sajnálom szegényt. Meg érdekel, hogy mi lett vele. Talán még mindig él.

A tábortűz körül közben tetőfokára hágott a hangulat. Az ikrek egyfolytában kacagtak a fiúk tréfáin, akik egymással versenyezve próbálták minél nagyobb poénokkal megnevettetni a lányokat. Kati és Nóri erre az estére teljesen egyformába öltözött, és cinkosan vigyorogtak egymásra, amikor a fiúk rendre összekeverték őket. A buli majdnem éjfélig tartott. Gábor hazakísérte a lányokat.

Amikor a ház közelébe értek, Kati és Nóri egy nyilvánvalóan átlátszó indokkal előreszaladt. Ildi egyedül maradt Gáborral, aki óvatosan megfogta a lány kezét, és lassan sétáltak hazafelé. A kapuban egymás felé fordultak. Ildi szeretett volna mondani valamit, de Gábor szemébe nézve nem tudott megszólalni. Egyre közelebb érezte magához a fiút, végül becsukta a szemét, és már nem látott semmit.