Az ikrek a kert végén, az épülő istállónál találták Nagypapát, aki mosolyogva fordult feléjük.

- Na mi az, ilyen korán hazajöttetek a strandról?

- Most nem volt kedvünk tovább maradni. Papa, kérdezhetünk valamit? Tudod, Ilonkával kapcsolatban.

- Nem hiszem, hogy sokra emlékeznék, tudjátok, hogy kollégista voltam, és anyám nem nagyon írt a nővéremről. De mit akartok tudni?

- Ilonkának volt egy másik udvarlója is, Almási Pistának hívták. Ismerted? Él még?

- Emlékszem rá. Harsány, durva, kötekedő ember volt, és ahány lány volt a környéken, mindnek csapta a szelet. Az italt sem vetette meg. A rossz természete miatt nem nagyon kedvelték a faluban.

- Mi történt vele?

- Meghalt egy balesetben. Mindenki megdöbbent.

A két lány kérdően nézett Nagypapára. Az folytatta is az elkezdett történetet.

-A szomszéd faluban történt, egy kisgyerek egy lovaskocsi alá szaladt. A lovak megbokrosodtak, nem tudni, miért. Pista az utolsó pillanatban félrerántotta a gyereket, és ő került a lovak alá. Nem élte túl a szerencsétlen. Bármilyen volt is a természete, az biztos, hogy nem volt gyáva ember, és mint bebizonyította helyén volt a szíve- fejezte be egy nagy sóhajjal Nagypapa a történetet.

Kati és Nóri tűnődve, lassan sétált vissza a házba.

- Akkor ezzel sem vagyunk előrébb. A gyanúsítottak közül egyedül Péter él. – mondta végül Kati.

- Azon tűnődöm....nagyon remélem, hogy Ildi nem találkozik többet Gábor nagypapájával.

- Miért?

- Mert ha mégis Péter volt a gyilkos, akkor simán megúszta, erre egy fél évszázaddal később megtalálják az áldozatát. És ha rájön, hogy nyomon vagyunk....nem akarom az ördögöt a falra festeni, de remélem, nem lesz Ildinek baja.

- Gábor mindig vele van....- Kati elcsukló hangja saját maga számára sem volt meggyőző.

- Reménykedjünk benne, hogy nem hagyja őt kettesben a nagyapjával.

Nyomasztó csönd nehezedett az ikrekre. Némán, gondolataikba mélyedve ültek a lassan besötétedő szobában arra várva, hogy végre megnyikorduljon a kertkapu, és meghallják Ildikó lépteit a verandán.