| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Mi? Ideje:: 11-26-2011 @ 05:03 pm |
|
|
|
|
- Mi történt azzal az ártatlan szőke lánnyal? – kérdezte aggódó arccal, egy régen látott ismerős. A találkozás véletlen volt, az utcán. Lány gondolataiba merülve haladt előre, mikor megszólították. Végig mérte a másikat, aki jó pár évvel ezelőtt eltűnt életéből, így nem igazán jelentett neki sokat.
- Meghalt – mondta, semleges hangon, és már indult is volna tovább. A másik szomorúan nézett, de őt nem érdekelte, lett volna itt, amikor még nem volt késő, most már az.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt, amikor azok a dolgok történtek. – szólt a távolodó után. Ő megállt, dühösen nézett maga elé és véletlenül sem nézett hátra a másikra.
- Nem kell a sajnálatod, nem akarom, hogy bárki sajnáljon. Menj tovább saját életed útján, én is azt teszem. – majd tovább indult. Másik sem szólt többet, de a lány egy ideig még magán érezte tekintetét.
Pár nappal később megtudta, hogy az, aki az utcán megszólította, még az nap öngyilkos lett. S ő volt, aki utoljára látta. A bűntudat felkavarta gyomrát, rögtön el is rohant hányni. Aztán órákig püfölte a fémszekrénye ajtaját, külső fájdalommal próbálta elnyomni a lelkében lévőt, de nem lehetet. Mikor kimerült lerogyott a szekrény aljában és elaludt. Másnap bekötözte kezét, amin az ütések miatt, felszakadt a bőr. Hetek kelletek, hogy a volt ismerőse arca, ne kísértse minden éjjelen.
- Mi történt azzal a szőke lánnyal, akit anno ismertem? – kérdezte, egy régen látott ismerős. Teljesen véletlenül futottak össze. Lány merengően bámult maga elé, amikor megszólították. Ránézett a másikra, és olyan érzése támadt, hogy ez már egyszer megtörtént, de a vége lehet más.
- Mesterséges intelligenciát alkalmaztam, azért lettem vörös. – másik mosolyt erőltette az arcára, de szemei szomorúak voltak, szavakat kereste.
- Sajnálom. – szólt bűntudattal égő arccal – Tudom, hogy számítottál rám és én mégis cserbenhagytalak. – lány szavak hallatán lehunyta szemét, keserű emlékek keltek életre benne, de most mégis lenyelte őket.
- Nem lehetünk mindig ott mindenütt.
- Tudom, de…
- Megbocsátok.
- Köszönöm.
- Vigyázz magadra.
- Te is. Szia.
- Szia. – lány nézte, ahogy elmegy a másik, majd ő is elindult.
Pár nappal később megtudta, hogy az, akivel az utcán beszélgetett, még aznap öngyilkos lett. Napokig marta a kérdés, hogy vajon mit rontott el, mit mondott rosszul, de nem találta a választ. Nem igazán aludt és a szekrényen is újabb horpadások keletkeztek. Valaki azt mondta egyszer, minden el van rendelve, ha valakinek az nap kell meghalnia, az aznap fog, de őt ez nem vigasztalta. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-26-2011 @ 05:03 pm
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 11-27-2011 @ 12:39 am)
Comment: Jó írás Vel! és elgondolkoztató. Hiszem, hogy léteznek eleve elrendeltetett események, amit nem tud az ember kikerülni, de zömében az egész életünk választási lehetőségek tárháza, vagyis rajtunk múlik, hogyan tovább. Igen, és hiszem, hogy vannak vétkek, amit még itt e-földi életünkben "ledolgozunk". Örülök, hogy írtál, várom a következőt! :) szeretettel ölellek: izike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Velina (Ideje: 11-27-2011 @ 01:43 pm)
Comment: köszönöm izike a szavaidat, akkor még is csak hibázott a másodiknál is, vagy mire gondoltál a vétkeknél? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 11-27-2011 @ 05:08 pm)
Comment: Nem arra gondoltam Vel, hogy a lány hibázott, egyik válaszánál sem. A történet szerint, mi mást is mondhatott volna? Sőt, a második esetben még megpróbált humoros is lenni, igaz, fanyar humor volt, de nem vádaskodott, nem tett szemrehányást. Amire én gondoltam, s hiszem, hogy vétkeink egy részét, amiket itt most e földi életünkben elkövetünk, még ebben az életünkben "ledolgozzuk", vagyis hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. A történetedben mindkét esetben a bűntudat kergette halálba őket az én meglátásom szerint - akikkel a lány találkozott, hiszen a második szereplő el is mondja, hogy cserbenhagyta a lányt, tehát rájött, mekkora hibát követett el. Hát, igazából ennyi. :) izike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Malan (Ideje: 11-27-2011 @ 09:47 pm)
Comment: Nagyon elgondolkodtató, jó írás! És nagyon nehéz kérdést feszeget... Üdv: András |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Velina (Ideje: 11-27-2011 @ 11:16 pm)
Comment: izike értem, s a lány volt még is aki utána szenvedett, hát nem egyszerű, köszönöm szavaid |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Velina (Ideje: 11-27-2011 @ 11:17 pm)
Comment: Malan köszönöm, sajnos életben kevés könnyű kérdés van |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 11-28-2011 @ 12:33 am)
Comment: Megértem Vel. Én el tudnám képzelni a történet folytatását :) amiben az egykor volt Szőke Lány feldolgozza ezt a két tragikus eseményt, is, mert nem csak megérti, hanem el is hiszi, hogy ezekről a történésekről még áttételesen sem tehet és ezzel megbocsájt önmagának, elengedi az önvádat. hm... persze nem én írom a történetet, bocsánat :) ez csak egy ötlet volt Vel. :) szeretettel: izike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Velina (Ideje: 11-29-2011 @ 11:07 am)
Comment: izike szép gondolat, akár lehetne az is |
|
|
|
|
| Hozzászóló: _zizike_ (Ideje: 11-29-2011 @ 06:15 pm)
Comment: :) |
|
|
|
|
|
