jó Ómen


Úgy tartja a hagyomány
és ez nem csak koholmány,
amit teszel elsején
Új Évnek a kezdetén,
azt teszed majd egész évben,
tartsad bizony ezt az észben.
Úgy vala, hogy felébredtem,
megszereltem mindjárt székem,
előkaptam kalapács,
ütöttem, mert szeg kiállt.
Gépem kattog, agyhalott,
porszívóztam hát legott,
wincseszterek ki meg be,
dugtam kasul, keresztbe,
végül helyre állt a lelke,
feljutottam így a netre.
Ám még mindig nincsen vége,
Újév köszöntés, elvégre,
kedves voltam, bizony mondom,
- hogy kivel, azt meg nem osztom -
de hogy vinné el a bánat,
s tüskét szedjen onnét, százat,
hol legérzékenyebb pontja,
honnét végtermékét ontja.
De magam meg ne előzzem,
s mondandóm megtetőzzem,
arra jöttem rá az éjjel,
bizony magasztaló kéjjel,
hogy reménytelen szerelem,
csak mint kínzó veszedelem,
felzabálja energiád,
megöli az emberfiát,
mert táplálkozik belőled,
míg ólálkodik szívedben,
fogyókúrának igen jó,
de rosszabb, mint a fogvájó,
mi kéjesen ínyedbe váj,
mint lelkedbe a kupleráj.
Tanulságokat levonva
nem kissé bekonyakozva
Óévnek az éjjelén,
s Új évnek a kezdetén
egy új felfedezést tettem
(nem tenném rá nyakam menten!),
lehet az bár hagyomány,
ember tervez, no de: - á!
Isten végez, ha nem beint,
mert Óév napján én megint,
mint valahányszor e napon,
elterveztem, hidd el, nagyon,
Új évnek az első napján,
Óévnek a másodnapján,
semmit, de semmit nem teszek,
erre mi lőn? szeget verek
és porszívózok ezerrel,
bájolgok kínzó teherrel,
de! hiszem, mindez jó Ómen
ez évre, ha nem is Éden,
de dolgom az lesz elegendő,
jól kezdődött az Újesztendő!



AndréErzsi
izike,zizike
2012.január 01.